…én hosszú ideig nagy tisztelője voltam. Először a Fellegvár miatt: heti egy újságoldalon sikerült neki egy ”cenzúramentes szigetet” létrehozni, le a kalappal érte! Le a kalappal Keszthelyi Gyula előtt is, aki főszerkesztőként – az egykori kolozsvári megyei lapról, az Igazságról van szó – a hátát tartotta, más szóval lehetővé tette a heti egy ”gondolatoázist” – de most nem róla van szó.

A másik, amiért nagyon tiszteltem Szőcs Gézát, az Ellenpontok nevet viselő szamizdat lap volt, melyért meghurcolták, majdnem az életébe került. Amikor mi még a családi otthonokban is csak a telefontól (= a lehallgató készüléktől) távol mertünk megszólalni, és baráti körben való politizáláskor a rádió, lemezjátszó kötelező módon be volt kapcsolva, hogy a szekusok ne értsék, amit beszélünk, akkor Szőcs Géza lapot jelentett meg az uralkodó kommunista párt politikájával ellentétes nézetek kimondására. Hát erre már nem a ”le a kalappal” minősítés talál, ez egy igazi tett volt. Erőt adott nekem, nekünk, romániai magyaroknak már a híre is, a laphoz nyilvánvalóan hozzá se jutottunk.

2011-ben viszont más a kép. Hol fordult át a fonájára, nem tudom, a köztes években az internet gyermekkorát élte, nincsenek megbízható információim. Így azt, ami a fülemhez jutott, vegyesen jó és rossz, megítélni nem áll módomban. Naiv voltam, persze: még két évvel ezelőtt is reméltem, hogy Szőcs Géza a Fellegvárat újraindítja, egy új Fellegvárat nyilván, de a régi szellemében. Na, hát éppen ez a régi szellem tűnt el. Előbb csak Géza csokornyakkendője tűnt fel nekem egy Anna-báli tévés közvetítés alkalmával. Még meg is sajnáltam: mit keres egy tehetséges költő, sőt egy ”Ellenpontos” a bálozók között, esetlenül viselkedett. Mostanra már tudom, hogy a későbbi titulusát ”kereste”, a ”kultúráért felelős államtitkár”-it.

Az új ”rendszerben” a Fideszes kormányban. Vagyis az új érában, melyben a félelem uralkodott el az embereken. Ahol az értelmiségiek közül kevesen merik kinyitni a szájuk, mert féltik az állásukat, ahol – más névvel ugyan –, de be akarják vezetni a cenzúrát, ahol pártpolitikai szempontok szerint tisztogatnak az állami intézményekben. S ebben a tisztogatásban Szőcs Géza is részt vesz.

Korpa közé keveredtél, Géza! Ez a politika, melynek te eszközévé váltál, egy antidemokratikus Magyarországot szándékozik létrehozni, Orbán Viktor pedig egy diktátor, politikája anyagi és morális csődhöz vezet. Csodálkozom, hogy te ezt nem látod vagy hogy nem akarod látni. Megmondom ezért én most neked: mindaddig, amíg nem hagyod ott őket, a te nevedben is folyik minden: a jogállam felszámolása, a zsidózás, a cigányellenesség, az átlagemberek hitegetése, majd félrevezetése, a kisebbségben élő magyarok megtévesztése. Erdélyiként szégyenkezem is, amiért te ebben részt veszel.

Szomorú dolog, hogy ezt kell írnom.

Gergely Tamás
2011. február 26.

1. Keszthelyi György:
   2011. március 6. 12:53

   Gyurcsány: „Két évig hazudtunk, elk.úrtuk, 4 évig nem csináltunk semmit!”
   Ez mire vallott, Tamás? Az összmagyarság félrevezetésnek lehet-e nyilvánvalóbb példája?
   Bár ezen a felületen kerülném a politikai csatározást.

2. Gergely Tamás:
   2011. március 7. 07:59

   Kerüljük el valóban a politikai meg egyéb csatározást. Nem szeretném azt sem, ha abba a zsákutcába jutnánk, mely szerint Orbán azért jó, mert Gyurcsány rosszabb volt. Azt hiszem, én a kialakulófélben levõ magyar diktatúráról úgy írtam, hogy Gyurcsány nevét egyszer említettem. Másszóval: én nem Keszthelyi Andrásról (Gyurcsány tanácsadójáról) írtam fenti soraim, hanem Szõcs Gézáról, Orbán közeli munkatársáról.
   Köszönöm a figyelmet különben, hogy jegyzetem elolvastad és hozzá viszonyultál.