Befejezted az adásodat, már csak az időjárás jelentés volt hátra és már indulhattál is az Országos Meteorológia Intézet találkozójára. Beolvastad a szöveget, s készültél a műsorzárásra, amikor felvillant a telefongomb, az egyenes adásba belépő hívás. Felvetted.
A hang nem volt barátságos: Szerkesztő úr, megkérem, lépjen tíz lépést a nagyablakig és nézzen ki rajta, úgy zuhog az eső, mintha dézsából öntenék, s két perce azt mondta, hogy meleg van, szélcsend és esőre nem kell számítani. Mielőtt bemondanák az időjárásjelentést, nem ártana tíz métert tenni az ablakig, tízet vissza, s csak utána közölni az előrejelzést. Köszönöm!
Zártál: adást, ajtót, s elindultál a tanácskozásra, ahol vagy húszan vettetek részt a sajtótól, hallgattátok a Meteo Vezérigazgató szavait, hogy mennyit változott a prognosztikálás, csupa új külföldi gépeik vannak, egy kollégád meg is jegyezte, nem lennének-e jobbak a hazai gépek, mert ezek az újak biztos kínaiak, minden előrejelzésük kínai.
A vezérdiri megsértődött, nagy magyarázkodásba kezdett, ez tépte el nálad a cérnát, bejelentkeztél és kissé ironikusan, megkérdezted: teljes őszintén, hány százalékban találják el az előjelzéseket? Nézze van egy hivatalos adat, ám mivel olyan szépen kérdezte, őszinte leszek, de csak akkor, ha megígérik, nem közlik az újságaikban, az adásaikban. Csak úgy, hogy Önök tudjanak róla, úgy 45 százalékos a találati esély.
Igazgató úr, miért nem mondják 100 százalékosan és fordítva, akkor nyernének tíz százalékot, megkérem, menjen el az ablakig, látja, zuhog az eső, amit önök leküldtek és én beolvastam az adásban, abban az állt, hogy meleg idő, szélcsend, napsütés várható, esőre nincs kilátás, semmi csapadék nem fog ma hullani. Amíg ezt bemondtam, kiderült, hogy beborult, s máris esett az eső. Köszöntél, s elindultál haza, az esernyődet nem húztad fel, s a kocsidig nem csak 45, de több mint 55 százalékban bőrig is áztál. Úgy kell neked, te mondtad be, hogy napsűtés van, esőre nem kell számítani.