Keszthelyi György: Eljegyeztelek
(Vigécek, mi lehet ez ékes tölgy helyett szebb dolog az léceknél?)
Tegnap délután eljegyeztelek, aztán
abban a fekete dokk nadrágban,
amelyben úgy nézek ki, mint egy gyászhuszár,
kitoloncoltam a sárga kukát.
Termékeny nap volt, céltudattal teljes
adásvételek, szitkok, istenátka,
ezen a szinten minden dekoratív,
táncoló pupillák, settenkedő arcok
felületei s az akaratos őszies foltok
egymásra hangolva, mint a most vagy soha.
Tegnap délután eljegyeztelek, noha
nem jártad át még a vendégszobát,
lehet, hogy halvány fogalmad sincs róla,
mindössze pár viskó, két mihaszna járda
silány kitartással farkasszemet néző
pulpitusai képezték a testi-lelkiséget.
Azt hiszem, nem is a női mágia
vagy a változatosság kedvéért tettem,
leginkább a kizárt, a lehetetlen
felső fokáért – hogy ne légy idegen.
Tegnap délután eljegyeztelek. Hidegen
süvített át a huzat a gangon,
négy hamuszürke plasztikvederben
csapzott fűpamacsok ornamentumai
mímeltek végig egy meddő protokollt.
Tudtam, hogy majd egy kulcsra zárt éjszaka
névtelensége vár vigyázzállásban,
no meg egy újabb, didergő hiátus
könyörög, fellebbez, csendet csend követ
s ajkad szögletében egy kényszermosoly
hajítja rám az első kockakövet.
2018. szeptember 27. (éjfél után)