Nászta Katalin: apró fájásokkal teldegélnek napjaim
szomorú lesz az ember
jól esik ez az elmosódott bánat
szívemen meleg takaró
ó, szelíd szavak
mennyire szerettelek
bennetek láttam igazán
magam
nem, mint rettenetet
hajlékony nádszál voltam
álmomban repültem mindig
zuhanni sem én tudtam
a föld vonzott vissza
irigy volt szárnyaimra
lelopott az ég alól, a tolvaj
pedig róla szálltam föl
s ha kifáradtam a gyönyörűségben
rá landoltam vissza magamtól
barna sálként bugyolál ölébe
ez az újdonsült apró fájás
nézem, amíg tehetem
s látom a te szemedben
ugyanazt a meglátást
az élet illan
telik
mintha
időből szőtték volna
egyszer elmúlik észrevétlen
nem lesz többé átmenet
innen oda
kedveseim, ismétlem
ezt az agyonhasznált
kifejezést
szívemen őrzöm mintáitok
bele vagytok vésve már rég
2018-09-25
2018. szeptember 28. 14:56
…igen, belevésődtél drága Katám!