Ilyés Helga: Életem Chilében /My life in Chile (1)
Szerző a nyíregyházi Krúdy Gyula gimnázium kilencedikes tanulója, aki ez év augusztusában cserediákként Chilébe utazott, ahol egy esztendeig tartózkodik, ismerkedve az ottani fiatalok életével. A számára nem mindennapi esemény, személyes élményei megörökítésére blogot nyitott, amelyen időről időre nyilvánossá teszi benyomásait e távoli, érdekes országról, cserediák életéről. Olykor a Káfé főnix is tallózni készül Helga dél-amerikai beszámolóiból, akik pedig teljességében szeretnék megismerni tapasztalatait, azok az alábbi címen követhetik a blogot:
https://exchangeinchile.blogspot.com/
Miért pont Chile?
Sokan megkérdezik, hogy miért pont Chilét választottam… Chile volt a legeslegelső célom, mikor elkezdett körvonalazódni, hogy cserediáknak menjek. Viszont pár hétig Németországba akartam menni, hogy a németet megtanuljam. Majd Oroszországba szerettem bele és sok hónapon át biztos voltam benne, hogy oda megyek. Ezután jött a Costa Ricá-s időszakom, majd újra Oroszország. Végül visszatértem Chiléhez. A kiválasztáson kicsit meginogtam, mert olyan jókat hallottam Mexikóról, hogy majdnem beírtam elsőnek. De szerencsére rájöttem, hogy Chile az a hely, ahova a kezdetektől vágyok a lelkem mélyén.
Az okok? Rokonaim között vannak, akik ott éltek és csak jót mondtak Chiléről. Ami a legnagyobb hatással volt rám, az az volt, hogy fogadtunk egy cserediákot Chiléből. S közben megszerettem a kultúrát és a nyelvet (bár szinte egy szót sem tudok spanyolul). Fél év távlatából nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert már most is sok nagyszerű embert megismertem, aki Chilével valamilyen kapcsolatban áll.
A jövőbeli cserediákoknak máris tanácsolom: ne gondolkozzanak, hanem azt válasszák, amit tényleg szeretnének. Bár a véleményem szerint bármelyik ország egy csodás kaland.
Kiutazás előtti eligazítás
Július elején, egy hétvégén eligazítást tartottak Budapesten a cserediákoknak. Szombat reggel 10-kor volt a Keletinél a találkozó és fél 11-kor indultunk el Dobogókőre. A csoportfoglalkozások nagyon hasznosak és szórakoztatóak voltak. Az 1-es csoportba kerültem, ahol a Latin-Amerikába utazó diákok voltak. Nagyon sok emberrel beszélgettem. Minden beszélgetés, így kezdődött: „Hova mész? Van már családod? Ha igen akkor hol leszel országon belül?”. Az esti program volt a kedvencem, mert mindenki együtt volt és az aznap szerzett tudásunkat is felmérhettük. Lefekvés előtt még csocsóztunk és kártyáztunk a hotel bárjában.
Vasárnap, reggeli után néhányan elmentünk a dobogókői kilátóhoz; gyönyörű volt a látvány. A csoportfoglalkozások folytatódtak, de nagyon hamar vége lett a programoknak és már azon vettem észre magamat, hogy a buszon ülünk visszafelé Budapestre. Miután a szülői tájékoztató lezajlott ,elkezdődött az országspecifikus tájékoztató. Ez volt az első komoly lépés előre cserediák-életemben. Kicsit izgultam, mert még semmit sem tudtam a vendéglátó családomról. Reméltem, az indulásig lévő hónap során minden ismeretlen tisztázódik.
Nem túl jó érzés ugyanis, hogy nem tudod, konkrétan hol is fogod tölteni az elkövetkezendő egy évedet 13 000 km-re az otthonodtól. Mindenki ezt kérdezgeti tőled, te meg csak annyit tudsz válaszolni, hogy „Sajnos, még nem tudom, hol leszek”.
Aztán július végén megláthattam a „cserecsaládomat”. Minden valóra vált, amire csak vágytam: 3 fogadótesóm lesz, nagyon szép helyen, közel a chilei fővároshoz és pár nagyobb városhoz, 20 percnyire az óceántól.
Jöhetett az ajándékvásárlás és a csomagolás.
(Folytatjuk)
Következik: Az utazás – Az első hetek
Pusztai Péter rajza
2018. szeptember 29. 10:54
Nagyon érdekes beszámolónak igérkezik.