Ferencz Imre: Évek*
Minden évem szökőév volt
minden esztendőm megszökött
mi maradt belőlem kérdem
ünnepek s köznapok között
pezsgő pukkant szilveszterkor
foszló kalács az asztalon
négy évszak tizenkét hónap
új naptár simult a falon
egy havazás lepedője
leplezte le az érkezőt
és a tél az elmúlt évre
ráterített egy szemfedőt
reméltük jobb lesz majd az új
mint a régi mely elszelelt
s egy távoli korszakunk
mely bablevesen felnevelt
eltelt karácsony eltelt húsvét
születéstől feltámadásig
gyertyát gyújtottunk a reménynek
s hittük lesz még megváltás itt
minden évem szökőév volt
minden esztendőm elszökött
s lelépek egyszer én is majd
gyanús körülmények között
havazás leszek hóvihar
kegyetlen télnek derekán
s betemetem azt az ösvényt
melyen a lelkem hazajár –
*Szerző idén szeptember 28-án töltötte be a 70. esztendőt. További alkotókedvet, egészséget kívánunk neki! Hamarosan közreadjuk Székely Ferencnek a költővel készített beszélgetését is.
Pusztai Péter rajza