Kapui Ágota: Odaát

Párkáink most új sorsokat szabnak,
átsző mindent lassú tér-idő –
gránitlapba vésett fogadalmak,
véletlenbe botló kockakő.
Szavaim a földről fölemelnek,
emlékekből adnak rád ruhát,
ártatlan vagy újra mint a gyermek,
testetlen, s a lelked odaát.

Ágotát szinte mindenki ismerte irodalmi körökben, hiszen tehetséges költő és csodálatos ember volt. Volt. Még mindig nem hiszem el, hogy csak úgy, egyik pillanatról a másikra elveszítettem, elveszítettük. Múlt idő lett ő is, mint egy nappal később Kányádi Sándor.

…Nagyon fájt neki, hogy sok helyre nem tudott bekerülni, pedig bizonyos lapoknál nála sokkal tehetségtelenebbektől is publikálnak. Akiknek ismerőseik vannak, vagy akik befizetnek ilyen-olyan tanfolyamokra… Ennek ellenére nem „keseredett meg”, bár volt, hogy ő is (mint annyian) hagyni akarta az írást a fenébe. Szerkesztőként is tovább dolgozott az Art’húr Gondolánál, ahol, mint mondta, nem csak a ragyogó tehetségeket mutatta be. Amikor rákérdeztem erre, azt mondta, hogy hátha éppen attól táltosodik meg az illető, hogy írnak róla, bemutatják munkáit. Nagyon szép hozzáállás… Van mit tanulnunk tőle, aki „kegyelmi állapotként” élte meg az írást. Tudta, hogy sohasem szabad erőltetni, mert megtörik a varázs. (A. Túri Zsuzsa / Háromszék, 2018. szeptember 29.)

Kapui Ágota költő volt, és az Ő szelleme uralkodik a gonosz fölött. Legalább ennyi vigasza legyen a megmaradt seregnek, hogy fújja tovább a maga s az élet igazát és igazságait. Kapui Ágota, akire emlékeztet szülőföldjén, Székelyföldön ez a kopjafa, a legnagyobb győzelmet aratta, még életében: önmagát győzte le, saját erejével. Húsz évig nem írt verset, nem járta a költői hadak útját, holott bizonyították már versei a helyes utat.

Percig se tételezzük föl róla, hogy föladta volna, elárulta volna a költői, emelkedett beszédet. Csak így tudott győzni a sors zsákutcáiban, csak így tudott rendet teremteni egyszer s mindenkorra önmagában. Bizonyság erre, hogy ama beszűkült s beszürkült húsz esztendő lezártával maga jelölte önnön sodrásának erejét és irányát.

Nem a hallgatás jellemzi immár ezt a maréknyi volt életet, mely megadatott neki, hanem a gondolati líra, az érzelmi szárnyalás, és mindannak hirdetése az ég alatt s a szülőföld fölött. (Czegő Zoltán – Kapui Ágota kopjafájánál / Székely Hírmondó, 2018. szeptember 28.)

Kapui Ágotára emlékezve 2018. szeptember 28-án kopjafát állítottak Sepsiszentgyörgyön * Fotó Szekeres Attila