B. Tomos Hajnal: Néha a csoda

Néha a tenger feldobja
az aranyló trombitákat,
melyeken vízbefúltak
játszottak az utolsó lélegzetig.

Úgy hallgat bennem
az a zsoltár,
mint elsüllyedt gyűrű,
mely enyém maradt így örökre:
nem kóstolta soha
a feledés bűnét.

Néha kibukik fejem
és látom, amint
mezítelen talppal
jár a csoda egy víz tükrén:
ölében bárány.