Csak önkörömben lehetek szabad! –
Azért szabtam egy kört magam köré:
tenyérnyi erdőt, talpnyi legelőt,
forrást, karéj eget fejem fölé.
Ujjamra húzzam, s mint fában a gyűrűk,
körük évente egyre-másra nőtt,
nem győztem bejárni azt az erdőt,
és lekaszálni azt a legelőt,
s akkorává terült fölém a kék ég
hogy félmarokra kaptam egyik végét:
a másik a végtelenbe lobogott;
bármerre mentem hát e földkeréken
számomra itt volt minden egy tenyéren –
…s megértettem: honos csak itt vagyok!

Forrás: Költők az árnyékos oldalról