Kapui Ágotának

verseiben magas volt
és éles, mint a kés
szótégláiból tornyot rakott érted
s a réseken átütött a kép
a világ bánatáról
mit lelke festett szüntelen
miközben téged kérdett
közelben élsz vagy távol?
esélyt adsz ama fájásnak
hogy nincs hazád, még egy se?

érezd otthon magad a versben
hol nem vagy árva, egyke
épített hát vágyaiból
melegebb lakot, házat
hogy palota lett belőle
s az égaljáig lázadt
kegyelem, amit úgy kapott
hogy alig-alig kérte
Uram, szívemben hordom
barátságát örökre