Délután öt harmincra a rendőrség megtalálta az emberét, amelyet körözött. Ifjú Clayton Blaisdell, más néven Blase, kétszer került a rendőrség látóterébe, egyszer azért, mert megtámadta és megverte annak a Hetton House nevű állami nevelőintézetnek az igazgatóját, amelyben felnőtt, és egyszer, évekkel később, csalásért, szélhámosságért. Feltételezett tettestársa, George Thomas Rackley, más néven Reszelő megúszta, mert Blaze nem tanúskodott ellene.

A rendőrségi nyilvántartás szerint Blaisdell és Rackley legalább nyolc évvel azelőtt társultak, hogy Blaise lebukott szélhámosságért, ugyanis ez egy egyházi jellegű simli volt, kissé bonyolult az ő korlátozott szellemi képességeihez. A dél-portlandi fegyintézetben készítettek vele egy intelligencia-tesztet, és az eredmény alapján „retardált határesetnek” könyvelték el. Az akta margójára valaki nagy vörös betűkkel felírta: SZELLEMI FOGYATÉKOS:

Sterling, a rendőr, egész mulatságosnak találta a szélhámosság részleteit. A simliben szerepelt egy nagydarab fickó tolószékben (Blaisdell), és egy kis fickó, aki tolta, és Gary Crowell tiszteletesként mutatkozott be( csaknem biztos, hogy Rackley). Gary tiszteletes(ahogy így nevezte magát) azt állította, hogy egy Japánban létesítendő térítő mozgalomnak gyűjt. Ha a balekokat- főleg öregasszonyokat, akiknek volt egy kis pénzmagjuk a bankban-nehéz volt meggyőzni, akkor Gary tiszteletes csodát tett. Jézus erejével rávette a tolószékben ülő melákot, hogy fölkeljen és járjon.

A letartóztatás körülményei még viccesebbek voltak. Egy Arlene Merill nevű, nyolcvan körüli asszony gyanút fogott, és kihívta a rendőröket, miközben Gary tiszteletes és „segítője” a nappaliban ültek. Azután visszament a nappaliba, hog szóval tartsa őket, míg a rendőrök megjönnek.

Gary tiszteletes megszimatolta, hogy baj van, és kereket oldott. Blaisdell maradt. A letartóztatására érkező rendőrtiszt beírta a jegyzőkönyvbe:

A gyanúsított azt mondta, hogy azért nem menekült el, mert még nem gyógyult meg.”

Stephen King

A kiadó
Megindító, tragikus eset: egy jóravaló, okos kisfiút apja részegségében súlyosan bántalmaz, amelynek maradandó következményeit a fiú élethosszan cipeli. Amikor megismerjük, huszonéves, esetlenül nagydarab fickó, horpadásos homlokkal, túlságosan is lomha észjárással. Faragatlan, bivalyerős óriás, ugyanakkor a légynek sem tudna ártani. Nem, ha életének döntéseit magamaga bírná meghozni… de valahogy mindig kicsúszik a kezéből a gyeplő. Mentora évek óta George, a kisstílű bűnöző, az ő utasításait hajtja végre közös balhéikban. Ám egyszer végre a sarkára áll, elszánja magát, hogy egyedül is boldogulni fog ifj. Clayton „Blaze” Blaisdell. S mi tanúi lehetünk egyszemélyes vállalkozása aprólékos megtervezésének, gondos kivitelezésének és kimenetelének. Blaze élete nagy dobása – egy gyermekrablás, milliós váltságdíjjal. Ahogy szorul körülötte a hurok, és hibát hibára halmoz, azt veszi észre, hogy a fejében időről időre megszólal a már halott George, az utolsó pillanatban mindig elhárítva a közeledő katasztrófát… Stephen King íróasztala mélyéről ásta elő ifjúkori írását, a Blaze eredeti kéziratát. Nem találta rossznak, s némiképp átdolgozva, álnéven, mint Richard Bachman, közrebocsátotta, tisztelgésül Steinbeck: Egerek és emberek-je előtt. A párhuzam óhatatlan és sokatmondó: King álnéven is élete egyik legjobb művét írta meg.

Kerekes Tamás

1. Gergely Tamás:
   2011. március 7. 13:51

   Örvendek a viszontlátásnak, mester!

2. Kerekes tamás:
   2011. március 7. 19:18

   Amikor megláttam a Bookartnál megjelent könyved, kétszeres erővel dobbant meg a szívem
   Tamás