Csiki László: Mert milyen költő vagyok én?*
Nem leszek jobb költő attól, hogy kurrátor leszek vagy kurafi, hogy elnökségi
tag
leszek, hogy akadémikus leszek, hogy leszek…
Átnéztem tegnap a ruhatáramat. Nincs divatos fekete ingem. Nincs közérdekű
mondanivalóm. Én mindig fontos ügyről beszélek: magamról.
Olcsó ingben járok, kitaposott cipőben, a többiekkel együtt, egy helyen szidom a
szidnivalókat, nem bánom a bánnivalókat, és otthon, egyedül elsiratom a
véleményemet.
Attól meg végképp nem leszek jobb költő, ha beszélek róla. Legfennebb, ha nem
írok verseket. Úgy lehetek még ígéret, és lesz, aki bánja, lesz, aki szid, lesz, aki
gyászol. Éreznek viszont valamit. Az jó lesz nekik és közérdekű.
*Tíz éve, október 2-án hunyt el Csiki László költő, prózaíró, barátunk.
Pusztai Péter rajza
2018. október 2. 08:24
Nem tudom, ha jó ez nekem, még kevésbé, ha közérdekű, de gyászolom ŐT és a hozzá mérhető ALKOTÓKAT.
2018. október 2. 10:38
Érdekes figurája a Forrás-nemzedéknek, még diákkoromban olvastam az 1968-ban megjelent Esőt-kaszáló kötetét, belőle azóta sem feledem a Biztató című versét, főleg az első szakaszát:
,,Asszonyom csak álmaimtól terhes,
de nehézzel megy a fényes téren át;
szeme fölött gonddal díszíti terhe,
letörli, s a másik járdára menekül…
Menj a boltba sok kis semmiért,
veszekedj csak hitvány két dekáért,
gond-éhes szerelmünk tápláljad kenyérrel,
s próbálj bár egy percre elfeledni engem:
vetéld el a terhet, melyet kölcsön adtam,
testem, lelkem igazi súlyát
grammos gondokkal felejtsd,
hogy meg ne szakadj időnap előtt.”
Hát igen, akkor a gazdasszonyoknak nehéz grammos gondjaik voltak s még a férjeik álmaitól is terhesek maradtak.