Minapi esszéjében Ágoston Hugó hivatkozott Borges egy szerelmes írására (Ulrica), amelyet alább olvashattunk a Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából. Az írás eredetileg a Homokkönyv / El libro de arena – 1975 c. kötetében jelent meg, s mottója magyarul : ’… és fogta Gram nevű kardját, s a meztelen acélt maguk közé tette…’ Az idézet egy norvég-viking nemzetség-történetből, a Völsunga saga-ból való, s egyben Borges svájci sírkövének a hátoldalán is olvasható.

A Nobel-díjra többször is fölterjesztett (s végül politikai okokból azt soha el nem nyerő) argentín író Genfben, a Plainpalais temetőben nyugszik ’vikinges’ síremléke alatt (melyet egy argentín szobrász – Eduardo Longato – formázott meg az író utolsó élettársának, María Kodamának a kérésére). Borges özvegye mindmáig megakadályozta, hogy Borges hamvait szülőhazájába szállítsák.

Borges genfi síremléke – viking harcosokkal

A genfi síron az író neve alatt ez áll: ’… and ne forhtedon la …’ – ami ó-angolul van , és ezt jelenti: ’ne féljetek’. Ez is viking-kori, egy angol költeményből van (A maldoni csata balladája), ami egy másik csatáról szól (Blackwater, Essex) – Borges lefordította. A vonatkozó strófában Ealdorman Byrtnoth, az angol falu katonavezetője, így lelkesítette harcra katonáit a bárdokkal-kardokkal támadó viking-hordával szemben : ’… Tartsátok erősen pajzsaitokat, és ne féljetek…’ (…and bæd þæt hyra randas rihte heoldon – fæste mid folman, and ne forhtedon na).

A hét katona

Az idézet fölött egy körben (arctalan) katonák törnek előre – az ábrázolás a Lindisfarne gravestone néven ismert, az észak-angliai lindisfarne-i kolostorban őrzött kőemlék replikája, amely föltehetően a 793. évi viking támadást idézi. Borges jól ismerte a faragványt, így írt róla: ’Az észak-angliai lapidáriumban előkerült jelenet – elég primitív megformálásban – egy csapat észak-umbriai /Northumberland-i/ angolszász harcost ábrázol. Vezérük halála után már mind elhajították pajzsukat, egyiküknek a kardja is eltörött. A végső rohamra készülnek: a biztos halálba mennek, mert a katonai becsület arra kényszeríti őket, hogy kövessék parancsnokukat.’ Ehhez az aktushoz biztatták magukat azzal, hogy nem kell félniük. Az idézet alatt látható még egy apró kelta kereszt – és a Borges életét behatároló évszámok: 1899 – 1986.

Az ihlető rúnakő – hajóábrázolással

Az ihlető egy gotlandi rúnakő – hajóábrázolással. Az északi (viking) hagyományban a hajó a halál jelképe is: ezen tesszük meg a Nagy Utazást az ismeretlenbe. A hajó alatt ez áll a sírkövön (immár spanyolul): ’Ulricától Javier Otárolának’ – utalva a szóban forgó elbeszélésre. A Borges-kutatók azonban biztosak benne, hogy ez a sírkövet állító María Kodama Schweitzer (Borges japán-német-argentin titkárnője, majd élete legvégén a felesége) ötletére került oda, és tulajdonképpen ezt jelenti: María – Jorge Luisnak…