Caravaggio: Bacchus, 1596‐1597,
olaj, vászon, 95 x 85 cm,
Galleria degli Uffizi, Firenze

Ahogy megérik, elromlik hamar,
sőt, akkor érett teljesen, h itt‐ott
már foltos, és nem rejti el a titkot,
hogy végre élni s halni is akar

egyszerre, vagyis a kettő között
pihenni félúton, megrészegülve,
s a régvolt nyári naptól még hevülve,
de már reszketve is, hogy ördögöt

vagy Istent lelsz talán a szédületben,
s úgysem te vagy, és úgyis készületlen
ér a felismerés, hogy ostoba

melléfogás volt eddig arra várni,
ami csak változás, tehát megállni
nem tud, mert nincs, és nem is volt soha.

Forrás: Tiszatáj, 2014/5. szám