Miért – mért?

Miért használják egyesek – beszédben és igényesebb írásváltozatban is – a mért alakot – kérdezi a magyar nyelv iránt érdeklődő mérnök ismerősöm -, hiszen a kérdőszó nyilvánvalóan a mi kérdőnévmásból és az -ért határozóragból alakult? A miért helyett álló mért változatot – véli – a pongyola, a henye kiejtés eredményének, a köz- és irodalmi nyelvbe nem valónak tartja.

A miértből mért változás helyességének mérlegelésekor figyelembe kell vennünk, hogy a miért a nyelvben oly gyakori rövidülési irányzat eredményeként született. Így keletkezett például a látomból a lám, a találomból a tán. A miért helyett ejtett mért ma már széles körben elterjedt, jeles íróinktól és költőinktől is használt, nem helyteleníthető alakváltozat. Petőfinél olvashatjuk: „Ön is rak a tűzre rossz fát, / Bácsikám. / Ablakunkhoz esténként mért / Sompolyog.” Vagy Adynál: „Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz / Végül egy erős akarat?”

A régi nyelvben is általános volt, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a miértből alakult a mert, az okhatározói mellékmondat kötőszava is. Természetesen van a miért? mért? kérdőszónak néhány olyan nyelvjárási alakváltozata is (métt, mér, mé, mí), amely az igényesebb, az irodalmi nyelvet tiszteletben tartó beszédben kerülendő.