M. Simon Katalin: A haza
Azt mondod kopott e szó,
az idő lemarta fényét, amit jelent,
a múlté már, vének álma,
mi velük együtt sírba száll.
Hazudsz, hogy járj tébolyult világod
kedvében, és rettegsz, mert tudod,
eljön a nap, amikor számon kéri
tőled gyengeséged a lelkiismeret.
Pusztai Péter rajza