Cselényi Béla: Lejtmenetben

— Hangosan alszol — szól, aki mellett ültem a gépnél.
Jött az elalvás. Észre se vettem. Felriadok.
Fáj a fejem, de tompa a fájás, nem hat a gyógyszer.
— Menj levegőzni — mondja a társam, s indulok is.

Gesztenyefák közt lépdelek aztán nagy unalommal,
gyűlnek a pontok rőt levelekként, barna az út.
Ellenem is gyűl annyi adat, hogy éppen elég lesz;
megköszönik majd addigi munkám, s úgy megyek el.

Budapest, 2018. X. 3.