Vértanúk októbere
(Mikor a dokumentumok önmagukért beszélnek…)
Az aradi haditanács tagjai – köztük tizenkét tábornok Kiss Ernő, Aulich, Gaál Miklós, Gáspár, Knezić, Láhner, Leiningen, Lenkey, Nagysándor, Poeltenberg, Schweidel és Török – egyhangúlag úgy ítélték, hogy a további harc kilátástalan. Az oroszok azzal biztatták őket, hogy szavatolják a magukat megadó honvédtisztek életét (ha büntetlenségét nem is). Az osztrákok szándékairól semmit sem tudtak, de Haynau kivégzései nem sok jót ígértek. (Bécsben az osztrák kormány Klapka+ sikeres, de nagyon elkésett augusztus 3-i komáromi kitörésének hatására néhány napig hajlott engedmények megadására – a minisztertanácsok augusztus 15. és 20. közti irataiban láthatók ennek nyomai –, de a hadi helyzet gyors változása egykettőre szétfoszlatta ezt a hajlandóságot. A teljhatalommal felruházott Haynaunak pedig a temesvári csata után esze ágában sem volt alkudozni a magyarokkal. (Katona Tamás: Az aradi vértanúk)
Haynau proclamatiója
…October 8-ától Magyarországban, Erdélyben pedig October 18-ától kezdve minden bűntettek és vétségek, mellyek a magyar pártütéssel összeköttetésben vannak, ha bár polgári személyek által követtettek is el, hadtörvényi eljárás alá esnek.
E végből különös hadi törvényszékek vannak felállítva, menyek a fennálló haditörvények és a sereg fővezérei által kibocsájtott Proclamatiók alapján sommásan járandanak el.
Ezen haditörvényszékek ítélnek:
a) Halálos büntetésre, kötél vagy lőpor és golyó által,
b) Deportatióra, (hazán kívüli helyekre szálitás),
c) Fogsági büntetésekre, t. i. sáncz munkára nehéz vagy könnyű vasban, vár-, fogház– és porkoláb rabságra vasban vagy vas nélkül,
d) pénzbeli büntetésekre.
A felségsértés miatti elitéléssel az akárhol létező összes vagyonnak elvesztése együtt jár, – mi az ítéletben kimondatik…
Ítélet
melyet a magas császári királyi hadsereg-főparancsnokság parancsára összeállított megesketett teljes haditörvényszék az alább megnevezett vádlott urak, a magyar lázadó hadsereg főnökei ügyében egyhangúlag hozott:
1. Aulich Lajos, aki Pozsonyban, Magyarországon született, ötvenhét éves, katolikus vallású, nőtlen, 1812-ben hadapródként lépett be a Sándor császár gyalogezredbe, legutóbb alezredes ugyanebben az ezredben;
2. Török Ignác, aki Gödöllőn, Pest megyében, Magyarországon született, ötvennégy éves, katolikus vallású, nőtlen, alezredes a császári királyi utászkarban, és legutóbb Komárom várának helyi erődítési igazgatója;
3. Láhner György, aki Besztercebányán, Zólyom megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, egy gyermek apja, legutóbb őrnagy és a III. zászlóalj parancsnoka a császári királyi gróf Gyulay Ferenc gyalogezredben;
4. Schweidel József, aki Zomborban, Bács megyében, Magyarországon született, ötvenhárom éves, katolikus vallású, nős, öt gyermek apja, legutóbb őrnagy a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
5. Poelt von Poeltenberg Ernő, aki Bécsben, Ausztriában született, harmincöt éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, legutóbb kapitány és századparancsnok a 4. Sándor orosz nagyherceg huszárezredben;
6. Nagysándor József, aki Nagyváradon, Bihar megyében, Magyarországon született, negyvenöt éves, katolikus vallású, nőtlen, kapitány és századparancsnok az 5. huszárezredben, 1847 óta nyugállományban;
7. Knezić Károly, aki Veliki Grđevacon, a varasdszentgyörgyi határőrezred területén született, negyvenegy éves, katolikus vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb százados a 34. Porosz herceg sorgyalogezredben;
8. Gróf Leiningen-Westerburg Károly, aki Ilbenstadtban, Hessen nagyhercegségben született, harmincéves, lutheránus vallású, nős, legutóbb százados a 31. gróf Leiningen+ sorgyalogezredben;
9. Dessewffy Arisztid, aki Csákányban, Abaújvár megyében, Magyarországon született, negyvenhét éves, evangélikus vallású, nős, korábban kapitány és századparancsnok a gróf Radetzky huszárezredben, 1839 óta nyugállományban;
10. Damjanich János, aki Stazán, a 2. báni határőrezred területén született, negyvenöt éves, görög nem egyesült vallású, nős, gyermektelen, legutóbb százados és egy gránátosszázad parancsnoka a 61. Rukawina sorgyalogezredben; végül
11. Lázár Vilmos, aki Nagybecskereken, a Bánságban született, harmincnégy éves, katolikus vallású, nős, három gyermek apja, hadnagyi rangjáról a 34. gyalogezredben 1843-ban tiszti jellegének megtartása nélkül leköszönt.
Mindezek a vádlott urak a velük szemben folytatott hadbírósági vizsgálat során a megállapított tényállást elismerték, hogy ellentétben a császári királyi hadseregbe való belépésükkor tett esküjükkel, illetve Lázár vádlott esetében a szolgálatból való kilépéskor kiállított kötelezvénnyel, hogy törvényes császárának és királyának csapatai ellen harcolni nem fog, a magyar forradalmi hadsereg soraiban szolgáltak, éspedig Aulich Lajos – Poeltenberg Ernő – Nagysándor József – Knezić Károly – és Damjanich József [!] vádlott urak tábornokként és hadtestparancsnokként – gróf Leiningen Károly és Dessewffy Arisztid vádlott urak tábornokként és hadosztályparancsnokként – Lázár Vilmos vádlott úr pedig alezredesként és hadosztályparancsnokként harcoltak – Török Ignác vádlott úr Komárom várának egy császári királyi osztrák csapatosztály által való ostroma alatt egy ideig az ottani várparancsnok tisztét töltötte be, és később az esztergomi és szegedi sáncépítkezéseken tevékenykedett, és a forradalmi kormánytól a tábornokká való előléptetést elfogadta – Láhner György vádlott úr az egész felkelő háború ideje alatt fegyverkezési és felszerelési felügyelőként a fegyvergyárak munkáját és a fegyverek átvételét és kiadását vezette tábornoki rangban – végül pedig Schweidel József vádlott úr, bár a schwechati csata után, melyben részt vett, saját kérésére szabadságon volt, és ez idő óta a lázadó hadseregben tényleges szolgálatot nem teljesített, de a tábornoki előléptetést elfogadta, ez év május hónapjában Pest városparancsnokának tisztét átvette, és a császári királyi csapatok közeledtekor a forradalmi kormányt követte; vagyis a fent nevezett vádlott urak, akik közül Aulich alezredes urat, Láhner és Schweidel őrnagy urat, Poeltenberg, Nagysándor+ és Dessewffy kapitányt, valamint Knezić, Leiningen és Damjanich századost a lázadás ügyének tett szolgálataikért a forradalmi kormány alapította katonai érdemrenddel tüntették ki, figyelembe véve, hogy részt vettek a magyar lázadó hadsereg harcaiban az ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok megvalósításáért, melyek kimondták Magyarország elszakadását a császárságtól és a legmagasabb uralkodóháznak a magyarországi trónutódlásból való kizárását, illetve az állásukban való megmaradással és a lázadó kormány alatt való további szolgálattal ezt hallgatólag elismerték – felségsértés bűntette miatt az 5. hadicikk és vele kapcsolatban a Mária Terézia-féle bűnvádi perrendtartás 61. cikkelye, az 1848. október 3-i, 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat, továbbá az 1848. november 12-i és 1849. július 1-i kiáltvány értelmében, mégpedig Aulich Lajos és Török Ignác alezredes – Láhner György őrnagy – Poeltenberg Ernő, Nagysándor József és Dessewffy Arisztid kapitány – Knezić Károly, gróf Leiningen Károly és Damjanich János százados vádlott urak az osztrák hadseregben viselt tiszti rangjuk, illetve nyugdíjuk elvesztése mellett – valamint Lázár Vilmos kötél általi halállal büntetendők minden ingó és ingatlan vagyonuk elvesztése mellett; Schweidel József vádlott őrnagy rangjának és bárhol található minden ingó és ingatlan vagyonának elvesztése mellett golyó általi halállal büntetendő; végezetül pedig
12. Gáspár András vádlott úr, aki Kecskeméten, Magyarországon született, negyvenöt éves, református vallású, nős, két gyermek apja, legutóbb kapitány és század parancsnok a 9. Miklós császár huszárezredben, bár szintén harcolt a császári királyi hadsereg ellen, és elfogadta a lázadó hadseregben a tábornokká való előléptetést, de attól a pillanattól fogva, hogy az említett ez év április 14-i debreceni országgyűlési határozatok tudomására jutottak visszavonult a lázadó hadseregből, és semmi tovább szolgálatot nem teljesített, pusztán fegyveres lázadásba való részvétel miatt a Mária Terézia-féle bűnvádi per rendtartás 62. cikkelye és vele kapcsolatban az 1790. év büntetések, az 1848. október 3-i és október 20-i és november 6-i legfelsőbb nyilatkozat és az 1848. november 12-i kiáltvány értelmében kapitányi rangjának és IV osztályú orosz Vlagyimir-rendjének elvesztése mellet tízévi várfogsággal büntetendő.
Így mondta ki a mai haditörvényszék Arad várában 1849. szeptember 26-án.
Johann Moser
nyugállományú ezredes
mint elnök
Ernst
törzshadbíró
Kihirdetendő és végrehajtandó, Dessewffy és Lázár vádlott esetében azzal az enyhítéssel, hogy ők lőpor és golyó általi halállal büntetendők
Haynau
táborszernagy
A túloldali hadbírósági ítéletet ma reggel hét órakor valamennyi vádlottnak kihirdették, és Gáspár András vádlott büntetési ideje a mai nappal kezdetét veszi.
Arad vára, 1849. október 5.
Ernst
törzshadbíró
A Gáspár András kivételével valamennyi fent nevezett vádlottra kimondott halálbüntetés 1849. október 6-án reggel hat órakor végrehajtva.
Arad vára, 1849. október 6.
Schückl
hadbíró százados
Szép kis deputáció...
…A vértanúk közül csak egynek a sírja van Magyarországon: Lenkey Jánost 1936-ban áthozták az aradi temetőből szülővárosába, Egerbe…
Poeltenberg, mikor összegyűjtötték a vértanúkat, hogy meginduljon a gyászmenet, ki az akasztófákhoz, végignézett társain, és ezt mondta: „Szép kis deputáció megy az Úristenhez, hogy a magyarok ügyét képviselje!” (Katona Tamás Az aradi vértanúk)
Egy névtelen szemtanú levéltöredéke
Mi csak messziről láttuk, mikor a menet megindult, olyan büszkén lépkedtek, mint az Egzecérplatzon, csak szegény jó Damjanich+ döcögött utánuk egy szekéren, mellette a hóhér vörös kabátban. Látszott rajta, hogy az bántja, hogy nem masérozhat a bajtársakkal, aztán meg, hogy ő, a hős hazafi, mostan leghátul kocogott.
Mi, mikor ott álltunk a sáncon, ahol a menet elment: úgy ríttunk, akár a gyermekek.
Aulich fölnézett mireánk, és katonásan visszaköszönt, a drága jó Damjanich még a sapkáját is levette, úgy integetett minékünk fel a sáncra. Szegény jó „Bruder Johann” úgy szivarozott, mintha kocsizni menne, nem pedig a halálba, aminek a csatába annyiszor nézett a szemébe. Ott álltunk, amíg csak láttuk őket, azután ríttunk, de nemcsak mi, hanem az őrök is…
Ma szüneteltek a vesztőhelyen az ásatások
Ma szüneteltek a vesztőhelytelepi ásatások, holnap ellenben az egész környéket felássák. Ismeretes, hogy a megtalált csontváz koponyájának homlokcsontját, amelyet egyébként Aulich Lajos tábornok koponyájának tartanak, ismeretlen személy – valószínűleg emlékbe – elvitte. Kara Győző tanár, az ásatások vezetője felhívást intézett az ismeretlenhez, hogy szolgáltassa vissza a… koponyacsontot, és ma a Dacia kávéházban az illető egyik pincérnek át is adta a keresett csontot azzal az utasítással, hogy adja át az ott uzsonnázó Kara tanárnak. [Erdélyi Hírlap (Arad), 1932. május 20. 6. old.]
Összeállította: Cs.G.
Forrás: Az aradi vértanúk. Válogatta, szerkesztette, az előszót és a jegyzeteket írta Katona Tamás. Budapest: Neumann Kht., 2001