(részletek a Sárgaház folyosója c. naplójegyzékből)

csak a csigák a szélben
éreznek így miként az ember ha
nyakát behúzva nekifeszül
ösztönnel

csak az úttest ismerős
kéken kanyarognak az ösvények akár a cigarettafüst
elhaladsz majd alvó városok szennyes utcái között
szemedben szálka és kereszt egyformán didereg

csak a hidegre emlékszel
szívtelen csöndben való zuhanásra itt nincs idő
holdfény bújtat éjjelente
igazi vadvirág már csak a sínpárok talpfái között

elmegyógyintézet – kívül-belül