Itt vannak a németek!

A német jövevényszavakból mutassunk be egy csokorra valót. E szavak magyar nyelvbeli meglétét természetszerűen magyarázza a közvetlen német-magyar népi érintkezés, a 12. századtól betelepülő cipszerek, szászok, továbbá a városi élet német nyelvű megteremtőinek, a szorgalmas kereskedőknek és kézműveseknek nyelvi hatása.

Német eredetű a városlakókat jelölő polgár szavunk is: német megfelelője a Burger, melyben a ’vár’ jelentésű Burg szó rejlik, jelezve, hogy a várak, városok lakóit illette e név. E német eredetű szókincsrétegbe tartozik a régi városi életre utaló, a kézművesek érdekvédelmi egyesületeit megnevező céh szavunk is. Sok iparosmesterség, foglalkozás szintén a német nyelvből jutott szókincsünkbe. Ilyen a ’kovácsműhely, vasércmű’  jelentésű hámor. A kohó szavunkban német kochen ’főni’ ige rejlik. A mesterségek közül e csoportba tartozik a csaplár, a borbély, a bognár, a pék, a pallér foglalkozásnév. A kereskedelem szókincséből megemlíthetjük a kalmár, a kufár, a cégér, az erszény, a perselyszavunkat.

A fejlettebb városi élettel együtt járt a kényelmesebb életvitel. Ezt tükrözik az ilyen német eredetű jövevényszavak, mint a konyha, kályha, rostély, kristály, márvány, láda, kanna, perec, fánk (és a népies pánkó), a kappan meg a cukor.

A katonai élet körébe tartozó szavak sem kerülték el a német hatást. Innen való a zsold, a mordály, a mozsár, a tarack, az ostrom, a zsákmány, az obsit, a zsandár stb. Az eredetileg ’riadó’ jelentésű lárma szavunk is a háborús korszak nyomát viseli. E szónak édes testvére a más nyelvekben is meglévő alarm, mely végső soron a latin ad arma! ’fegyverbe’ riasztó felkiáltásból ered.

A mezőgazdaság szókincsében viszonylag kevés német eredetű szavunk van, mégis ide tartozik a major, a csűr, a kaptár. Ezzel ellentétben se szeri, se száma a városi társasélet, továbbá a ruházkodást irányító divat német eredetű szavainak. Ilyen a kártyajáték nézője, a kibic, továbbá a pech, a tromf. Német eredetű szavakkal fejezzük ki magunkat, ha egy fess, puccos dáma helyett, egy bakfisnak adunk puszit, akinek copfja van, s ebben másli, masni, s ha megkérdezzük, összegyűlt-e már a stafírung? A férfidivat is gyarapodott német szavakkal. Ilyen a frakk, a lájbi, a kamásni, a suviksz (Schuch ’cipő’ + Wiche ’máz, viasz’). A konyha nyelvében szinte kitörölhetetlenül él a fasírt, a spenót, a gríz, a nokedli, a nudli, a kóstol, a dinsztel, a zacc.

Végül egy seregnyi meg sem említett német eredetű szó közül emeljünk ki néhány érdekeset. A söntés szavunkban az ’ad’ jelentésű schenken és az ’asztal’ jelentésű tisch német szó rejlik: azaz a söntés olyan asztal, ahol valamit adnak, kiszolgálnak. Az ’ügynök’ jelentésű vigéc a „Wie geht’s”, azaz „Hogy van?” mondatból keletkezett az ügynökök szavajárása nyomán. A ’visz, hord, szállít’ jelentésű német tragen ige szócsaládjából került ki a magyar teher, tragacs, tróger szavunk is. A tragacs a magyarban eredetileg ’(teherhordó) tragonca, talicska’ jelentésű, s csak később alakult ki a szó ’silány, ócska közlekedési eszköz’ jelentése. A trágár szó is elsődlegesen ’teherhordó, házaló’ jelentésű volt, s ebből fejlődött ki a házaló kereskedők életmódja alapján a ’durva, illetlen beszéd’ jelentés. A trágár szóval etimológiailag összefüggő tróger jelentése pedig kezdetben ’hordár, teherhordó’ (ezt a jelentésárnyalatot őrzi máig is a trógerol igénk), s csak később alakult ki a trógerszónak a ’faragatlan, aljas ember’ jelentése.

Forrás: Szabadság, 2011. január 22.