Nászta Katalin: ’anyatej, hangyatej, ecet’
napok óta ez jár a fejemben
jelentősek voltak e sorok
ma boldog boldogtalan írja, énekli
ami utánérzés – kopírozott
üres szavakkal teli a polc
betelt velük a föld, az ég
s tudj’ isten
nem irigylem, ki sokat látott
hol nem voltam, oda nem vágyom
elém tárnak mindent okos telefonok
kórusként zeng, erdőnyi az ének
csak fázom bennük, sűrű a bozót
töksötét fejek üres szemgödre
meredne rám, ha látszanának
jaj, hát temetőben járok itt
mit remélhetsz, vén bolond poéta
hol a penna sem világít
2018-10-10
Pusztai Péter rajza