Igazak vagy átkozottak leszünk
az óra előtt, késre izzad a hagyma.
Ez a hogy is, az éppen ülők csoportja
megcsúszva, odébb. Diócsörömpölő.
Hallgatnak a kürtök, vágynak.
Csalódok abban, ki most tőlem
csodát vár. Valahol, a folyón felfelé
politikai kormorán, szerencsétlen postás,
a levegőben erdélyi bugyi, hét vékony
szálból varrva, hét pók fonta, biztos.
Keresd meg, kedves, húzd fel, vagy ne
gyere soha. Egyre több barátunk hagy el,
és mire újra látod őket, mások már,
vagy én változtam meg? Értelmetlen
hősök sírjánál álltam, zsebemben egy hattyú,
reményt keltő. Ne nyílj ki már soha, szépség,
légy valami más. Talán felcseréltem
a szekrény ajtaját a vécéével ma éjjel.
Cipőim is hiányzanak. Valaki talán
átkelt velük a Rajnán. Az ingem sincs meg,
csinálj belőle vitorlát. Mire is jó a Rajna,
a kamerák, a színek, az emlékezés.
A nyelv magányos, a maradék teljes.

Halmosi Sándor fordítása

Forrás: RMSZ, Színkép melléklet