Derkovics Gyula: Koncert, 1922, olaj, vászon.

Nem jár be senki a tisztás széli kies kunyhóba,
ember, állat kirekesztve, tán a zene s hátán a
huzat, a szellő, s az ős nyugtalan vágyak, Mendelssohn
andalgó szerenádja kivételesen engedélyt
kap a betolakodásra, úri meztelenség és
űri csend terül szét a játékos mozdulatokban.

A bútorok, a szőnyeg, a keretezett kép mérték,
szentségtelen szentség – zavarna a hiányzó kellék.

Az ég redőnyt fon, ne zavarjanak éteri szemcsék,
a szerelem nem megosztható s a kopogtatások
hangját elnyeli a nyitva hagyott ajtó, apa most
játszani tanítja gyermekét, anya sugározza
a jóság szívverését, gyümölcsöt adna, sejteti.

Ó, bár csak az ablakon túli világ is hallgatná,
hallaná Mendelssohn szeretetszomjas szerenádját.

1. Kedei Zoltán:
   2018. október 16. 04:53

   Remek! Gratulálok!