Nászta Katalin: Hagymázas

fogatlan nyüszítek a sarokban
emlékezni sem jó már
minden, amiről álmodtam
fehérebb lett a hónál

a kiürült flaszteren
fűrészfog alakú sugarak
az ég alól, a föld felett
mintha zuhanna le a nap

lábujjhegyeken várunk
balettcipőre nem telik
– a spicc véresre marja –
mindig meztelen lábunk