Fehér Illés műfordításaiból

Sürgősségi központ. Koševo – Urgentni centar. Koševo

A fájdalmat cigarettafüsttel ámítom,
agytompítás.
Sötét vérrögök szakadoznak,
lábamon friss vér csorog.
Vörösajkú nővér
mutat a jelre:
Tilos a dohányzás.

Eldobom a cigarettát, ép lábammal
taposom szét.
A törmelék véremmel keveredik.
Széttaposott testre emlékeztetnek, már-már
fohászkodtam.

A tolóablak előtt egyre hosszabb a sor.
Reggeliszünet, suttogják.
Két óra hosszat?!
Kérdés helyett inkább rimánkodás volt.

Előttem egy asszony gyerekét csitítja.
Fiú, tíz hónapos. A láz harmadik napja gyötri.
Rongyokba csavartan dajkálja, furcsa nyelven altatót dúdol.
Azt mondja, lengyel.
Altatója mintha gyászinduló lenne,
a gyereksírás meg szaggatja.
A vészmadarat.

Elől férfi, munkaruhában,
könyvecskéjét malteros kezével szorongatja.
Arcán fájdalmas fintor, válla felkötött.
Vas szúrta át.
Érzéstelenítés nélkül varrták. Mondja, nővér-feledékenység, betegszabadsági bizonylatra vár.
De tudja, gazdája nem fogadja el.
Az otthonéhezőkre gondol, akiket etetni kell
és szemét szürke kezével törli.
Könnyezik, égeti a malter.

Mellettem fejkendős asszony ül.
Kék szeme álmodozóan tekint a tolóablak felé.
Ajkai mozognak. A sorban lévőket számlálja.
Holmi bizonylatért harmadik napja jön.
A kendőt kopasz fejéről sovány kezével veszi le.
Daganat. Utolsó fázis.
Kezével aszott melleire mutat,
Tekintetével az embereket számlálja.
Eggyel kevesebb, mondják többen reménykedve,
Engem gyötör az a hang.

A tolóablak végre kinyílt.
A folyosón tolongás, moraj és hervadt reményszag árad.
Két rendőr egy felmetszett kezűt kísér be.
Fegyenc, a fegyenc előnyben részesül, mondják
és visszaszorul csecsemőjével a lengyel nő,
malteros kezével a sebesült építőmunkás
és a rákos asszony.

Nézem a vértócsát és latolgatom
Ahhoz, hogy végre sorra kerülj,
kit kell megölni?

* Koševo (Kosevo) – szarajevói városnegyed

---

Dimom cigarete varam bol,
um mi pomračuje.
Tamni ugrušci se kidaju,
svježa krv niz nogu kaplje.
Sestra sa crvenim karminom
Rukom znak pokazuje:
Zabranjeno pušenje.

Bacam cigaretu, zdravom nogom
je gnječim.
Ostaci njeni miješaju se sa mojom krvlju.
Liče mi na zgnječeno tijelo i zamalo
izgovorih molitvu.

Red ispred praznog šaltera sve je duži.
Pauza, šapuću.
Dva sata?!
Bio je to vapaj umjesto pitanja.

Žena ispred mene bebu smiruje.
Dječak je, deset mjeseci. Temperatura već treći dan ga mori.
Rukama ga ljulja u dronjcima, pjeva mu uspavanku na čudnom jeziku.
Poljakinja je, kaže.
Njena uspavanka kao da je posmrtna himna,
a plač djeteta je kida.
Pticu zloslutnicu.

Ispred je čovjek u radničkom odijelju,
u rukama prljavim od maltera drži knjižicu.
Bolna grimasa mu je na licu, a rame u zavoju.
Probilo mu željezo mišić.
Zašili mu bez anestezije. Zaboravila sestra kaže, sad čeka potvrdu za bolovanje.
A zna da mu gazda neće dozvoliti.
Sjeća se kući sirotinje koju treba da nahrani
i rukom sivom briše oči.
Malter peče sluznicu oka.

Pored mene sjede žena sa maramom.
Modre oči sanjivo gledaju prema šalteru.
Usne se pomjeraju. Broji ljude u redu.
Dolazi već treći dan za neku potvrdu.
Mršavim rukama skida maramu sa ćelave glave.
Tumor. Poslednji stadijum.
Rukom mi pokazuje na uvele dojke,
A pogledom broji ljude.
Jedan manje, uzviknu sa nadom,
A njen glas me opeče.

Konačno se otvori šalter.
Hodnicima se razli metež, graja i miris uvele nade.
Dva policajca dovedoše nekog sa rasječenom rukom.
Kriminalac, kriminalac ima prednost, govore
i pomjeriše Poljakinju sa bebom,
povrijeđenog građevinskog radnika sa malterom na rukama
i ženu koju jede rak.

Gledam lokvu krvi i razmišljam
Koga je potrebno ubiti da bih konačno
došao na red?

Fordította: Fehér Illés

Dijana Tiganj (Prizren, 1995)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ