„Gyermekkorom óta szívügyem a vers”
Interjú Házy-Bakó Eszterrel, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület elnökével
A brassói Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület szervezésében évről évre megrendezett Bartalis János vers- és énekelt vers-vetélkedőnek Kárpát-medence-szerte immár híre-neve van. Idén az esemény kettős ünnepre készül: részben a névadó költő születésének 125., másrészt a verseny indulásának 25. évfordulója előtt tiszteleg. Az eddigi rendezvények tapasztalatairól, az évek során összegyűlt-átélt élményekről Házy-Bakó Esztert, az AC.JKE elnökét s egyszersmind a verseny házigazdáját kérdeztük:
Házy-Bakó Eszter: – Huszonöt éve, 1993-ban, az RMDSZ Brassó megyei szervezete és Apáca, a szülőfalu önkormányzata közösen szervezték meg Bartalis János költő születésének 100. évfordulóját. A szervezésbe bekapcsolódott az alakulásának második évében levő Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület vezetősége is. Akkor már ismert versmondó voltam, hiszen több közös pódiumműsor keretében mondtam a verseket, s voltak egyéni előadásaim is. Ezért a szervezők engem és Márk Attila énekmondót kértek fel, hogy a centenáriumi ünnepségre állítsunk össze egy műsort a költő verseiből. Márk Attila részére Lendvay Éva költő választott megzenésítésre szánt verseket. Számomra addig Bartalis János az a költő volt, akit a líceumban tanítottak, kötelezően a kornak megfelelő, diáknak, versmondónak kedvezőtlen versekkel. Nekiálltam hát, kivettem a könyvtárból a Bartalis-köteteket és böngészni kezdtem. Meglepődtem: micsoda „valódi” verseket írt Bartalis! Kiválasztottam szívemnek-lelkemnek tetsző száz verset, majd rostálgattam belőlük. Végül 40 versből állt össze Ez olyan idő…. című műsorunk. Az ünnepély után, több éven át jártuk Attilával a környéket, mondtuk-énekeltük Bartalis verseit, elsősorban a barcasági templomokban, falusi és városi színpadokon. A centenáriumi ünnepségsorozat utáni évben (1994), az ACSJKE akkori vezetősége, úgy határozott, gondolom, egy folyamatosság kialakítása végett, hogy a költő nevével szavalóversenyt indít. Így történt, hogy az Egyesület nevével – Apáczai Csere János – filozófiai és pedagógiai író, kálvinista teológus, a magyar művelődés, tudományosság és nevelésügy úttörője, az első magyar enciklopédista és talán, az egyik legrangosabb rendezvényével – Bartalis János – versmondó és énekelt vers vetélkedő, a barcasági Apáca nagy szülötteinek állít emléket, remélhetőleg, méltó módon! Azóta többször felmerül, talán nem csak bennem, a kérdés: miért nem a brassói Főgimnázium hordozza a nagy pedagógus Apáczai, az Egyesület és a szavalóverseny pedig az Áprily Lajos költő nevét? Sokféle magyarázata is lehetne, de erre most nem térünk ki.
Kik voltak az eddigi résztvevők, már ami társadalmi, szakmai hovatartozásukat, lakhelyüket, életkorukat illeti? Volt-e érdeklődés a vetélkedő iránt például a brassói diákság körében az eltelt 25 év alatt?
– A vetélkedő felhívásának értelmében, részt vehet minden jelentkező, aki betöltötte a 16. életévét, felső korhatár nincs! Ezért jönnek évente Brassóba verset mondani idősebbek, nem egy 80 év fölötti is! Természetesen a többség líceumi diák, elég gyakori az egyetemisták, főiskolások jelenléte is. Elsősorban Erdély – Temesvár, Arad, Szalonta, Szatmár, Kolozsvár, Déva, Székelyudvarhely, Kovászna, Kézdivásárhely, Sepsiszentgyörgy – líceumai képviseltették magukat, de volt év, hogy Bukarestből, Gyimesközéplokról is jöttek versenyzők. Ha jól emlékszem, már az első évektől, bekapcsolódtak magyarországi Apáczai Csere János nevét viselő oktatási intézmények is. Legidőtállóbb a győri Nyugat-magyarországi Egyetem Apáczai Kara, amely minden alkalommal tanári kísérettel és különdíjak felajánlásával jelentkezik. Magyarországról, az évek folyamán, egyénileg is beneveztek számosan! Az utóbbi években rendszerességgel jönnek versenyzők a Vajdaságból (Csóka, Zenta, Szabadka, Palics). A brassói Áprily Lajos Főgimnáziumot képviselő versenyzők számaránya viszont eléggé hézagos! De, elmaradoznak más helyekről is a diákok. Nem mindig születnek gyerekek versmondó adottságokkal és egyre kevesebb a rájuk figyelő, adottságaikat felfedező és azokat fejlesztő pedagógus! Nem egy visszajelzést kaptam, az évek folyamán, hogy nyugdíjba vonult pedagógus után, nem vette át a diákok felkészítését az, aki helyébe lépett! Mások ma a prioritások. Sok az iskolán kívüli tevékenység. A tánc, a koncertek látványosabbak, jobban vonzzák a fiatalokat, nem olyan nagy az egyéni felelősség, koncentráció, mint egy vers elmondásánál! Ma az internet világában, már nem „divat” a vers! Egy versmondó különcnek tűnhet, többszörösen kisebbséginek! Valamikor nemzedékek nőttek fel, nemzeti identitásmegőrző, közösségformáló pódiumműsorokon! Az előadókat zsúfolt nézőtér várta!… Ez már a múlt… De, a VERS marad! Mindezek ellenére, készülve a jubileumi évfordulóra, statisztikai kimutatást is végeztem: 728 versenyző mérettette meg magát a versenyen, nem számítva azokat, akik helyi elődöntőkön vettek részt, vagy, akik feliratkoztak, de nem jöttek el. Mert sajnos, vannak ilyenek is!
– Gondolom, nem kis munkát, energiát és hozzáértést igényel egy ilyen vetélkedő megszervezése. Mióta tartod szívügyednek a Bartalis-költészet ápolását, népszerűsítését? Voltak-e esetleg az évek során olyan művészek, irodalmárok, helyi közösségek, akik támogattak ezirányú törekvéseidben?
– Az első hat versenyen a Bartalis-versek előadójaként, vagy mint a zsűri tagja vettem részt. 2000 februárjában vettem át az ACSJKE vezetését. Éppen a Bartalis-versmondó verseny zajlott, egy eléggé nyomós ok arra, hogy ezt a lépést meg tudtam tenni! Akkor már „beleszerettem” Bartalis verseibe, sajnáltam volna, ha megszűnne a verseny, hiszen, minden esély meglett volna rá, mert nem sokan igyekeztek, az Egyesület elnökségéről akkor leköszönő Bódog Erzsébet helyébe lépni. Sokan biztattak is, éreztem, hogy bíznak bennem! Azóta sem sem bántam meg akkori döntésemet… A hetedik vetélkedőt már én szerveztem. Arra törekedtünk, hogy változatos programokkal gazdagítsuk a vetélkedő kinálatát. Évente képzőművészeti kiállításokat szervezünk, melyeket legtöbb esetben a zsűri elnöke, Banner Zoltán művészettörténész nyit meg. Zenekarok, előadóművészek gazdagították-gazdagítják a programot.
A tizedik verseny alkalmával megjelentettünk egy Bartalis János kötetet, Jövök az Időből címmel, Banner Zoltán művészettörténész, előadóművész – Bartalis János verseinek első előadója – a zsűri elnökének válogatásában és előszavával. A XI. alkalommal bevezettük az énekmondó kategóriát is, egyedülálló versenyszám országszerte, utólag, megnevezését énekelt vers kategóriára változtattuk, így a versenyzőknek nincs műfaji kötöttségük!
Az első tizenkét alkalommal a verseny kötelező irodalmi anyaga egy szabadon választott Bartalis vers volt. Első alkalommal, 2005. évben, József Attila születésének századik évfordulója alkalmával változtattunk. Abban az évben volt a legtöbb versenyző. Talán ez adta az ötletet, hogy tizenöt év után, a verseny és a költő születésének kerek évfordulóin, mint idén is, kötelező versként Bartalis János-verset kérünk, köztes években az éppen évfordulós költő, történelmi esemény emlékének adózunk. Második próbatételként bevezettük egy szabadon választott kortárs költő versét! Szeretnénk ez által is megismertetni a kortárs költőket, akik nyelvezete és mondanivalója közelebb áll a fiatalokhoz. Sok tehetséges költőnk van! Itt élnek közöttünk! Tiszteljük meg a tehetségüket versmondással! És, hogy még személyesebbé tegyük a hatást, egyik évben kortárs költőket is meghívtunk, akik saját verseiket tolmácsolták és elbeszélgettek a versenyzőkkel.
A XX. verseny alkalmával, sikerült Bartalis versrészletekkel gazdagított, 14 brassói képzőművész alkotásával illusztrált falinaptárt megjelentetni, Vetró B. Sebestyén András képzőművész szerkesztésében.
Gyermekkorom óta szívügyem a VERS, 25 éve pedig a Bartalis János versei is. És természetesen, szívügyemmé vált maga a verseny szervezése. Nem kényszer, nem munka. még akkor sem, ha olykor-olykor nehézségeket kell elhárítani. Sokszor voltam elkeseredett is! Ilyenkor kaptam biztatást a zsűri elnökétől, a zsűri tagjaitól, nagyon sokat a Reménység Háza munkaközösségétől, elsősorban Ménessy Csillától, szervezőtársamtól, barátoktól, ismerősöktől, ismeretlenektől, családtagjaimtól.
25 év alatt a rendezvény elnyerte a Román Kormányfőtitkárság égisze alatt működő Interetnikus Kapcsolatokért Felelős Osztály, (DRI), a Brassó Megyei Tanács, a Communitas Alapítvány, különböző magyarországi alapítványok anyagi támogatását. Számos intézmény, civil szervezet, vállalkozó és magánszemély (elsősorban brassói képzőművészek) is hozzájárultak a Bartalis- verseny sikeréhez. Anyagi hozzájárulásukkal, különdíjként felkínált tárgyi javakkal (képzőművészeti alkotás, könyvcsomag) gazdagabbá, értékesebbé, vonzóbbá tették a versenyt. Itt feltétlenül meg kell említenem a Dr. Magdó János díjat (egy képzőművészeti alkotás), amelyet a négyfalusi orvos alapított 1997-ben, amit egy optimista, humoros hangulatú vers, szép előadásával érdemel ki a versenyző. A díj évente talál gazdára. Dr. Magdó János 2006-ben bekövetkezett halála után fia, ifj. Magdó János magyar diplomata vette gondozásába a díjat. Különben a Magdó „dinasztia” egy másik tagja, Magdó István vállalkozó is bekapcsolódott jelentős anyagi támogatásával a verseny szervezésébe. Ez alkalommal is köszönet jár a médiának, hogy évről évre népszerűsíti a vetélkedőt.
– Milyen volt a brassói közönség eddigi reakciója? Tapasztalatod szerint van-e igény manapság a mondott versre és általában a kortárs költészet közönség előtti megnyilvánulására ?
– Mint ahogy nem tömegjelenség a versmondás, nem népes a versbefogadók tábora sem. A rendezvény keretében szervezett előadások elég változatos létszámban vonzzák a közönséget. Viszont maga a verseny a legkevésbé! A vers befogadásához különleges egyéni érzékenységre van szükség. Talán erre is születni kell! Pedig… Ahogy a mi generációnkkal, az akkori előadók, nagy művészek: Illyés Kinga, Balázs Éva, Banner Zoltán, Nemes Levente, Varga Vilmos meg tudták szerettetni a verset, megtanítva kihallani a vers üzenetét, úgy most is esélyt kellene adni a versmondóknak, hogy meghallgassuk mit üzennek választott darabjaikkal! Sok-sok vers hangzott el huszonöt év alatt, nagyon változatos előadásmódban. Számos díjnyertesünk példaértékűen képviselte az erdélyi magyarságot határon túli versenyeken. Sokan színházművészeti, irodalmi pályát választottak, vagy közművelődésben munkálkodnak. Ma már ismert művészek életpályáját, talán éppen a Bartalis-versenyen elért eredményeik, a zsűri tagjainak hozzáértő tanácsai egyengették. A teljesség igénye nélkül megemlítem a versmondó díjazottak közül: Tokai Andrea (az első BJ díjnyertese), Tapasztó Ernő, Kolozsi Kilián, Kicsid Gizella, Skovrán Tünde, Téglás István, Fándly Csaba, Kurucz Ádám Konrád nevét. A brassóiak: Domokos Erika, Antal Csaba, Erőss László és Erőss Brigitta – ma színművészek, az énekmondó dijazottak közül Tikusán János és Tóth Dorottya – hivatásos zenész, Bertóti Johanna dramaturg, hivatásos zenész, Lehőcz Zsuzsa és Moldován Blanka pedig színművészek.
Banner Zoltán előadóművész, akinek brassói előadásait, valamikor (!) teltházas közönség hallgatta, sokszor felteszi a kérdést, hol van a brassói versszerető közönség? Hol van, kérdezem én is? Valahol elkallódott! Más értékrend szerint él! Nagyobb vonzása van a koncerteknek, a fesztivizmusnak, az eszem-iszom rendezvényeknek! A ma embere megsokasodott, mindennapi gondjai mellett, nem szereti azokat a rendezvényeket, amelyek gondolkoztatnak, nagyobb odafigyelést igényelnek…
Ahogyan nem érdekli a ma emberét a versmondó, nem érdekli a kortárs költő sem, ha nem kapcsolódik valamiféle személyes ismeretséghez. Mint az egyesület elnöke, a BJ-vetélkedő mellett, számos rendezvényt szervezek. A Reménység Házban számos kortárs költő kötetét mutattuk be. Ám ezeken az alkalmakon sem volt gyúródás! Nem hiszem, hogy elkeserítette volna ez a tény a költőket! Ők továbbra is írják a verseket! És hiszem, lesz olyan ember, aki olvassa és olyan is, aki, megtanulja és mondja… Mert Kányádit idézve „a vers az, amit mondani kell” még akkor is, ha netán kisebbségben marad!
– Az elmondottakhoz képest, milyen újdonságokat kínál a Bartalis-vetélkedő idei kiadása ?
– Az idei vetélkedő, amelyet a költő születésének 125. a verseny „debütjének” 25. évében szervezünk, mint minden kerek évfordulós évben, Bartalis-vers lesz a kötelező. A rendezvény keretében, amennyire lehetséges, és a meghívottaktól, akiket még nem fedhetek fel, pozitív visszajelzést kapok, Apácára fókuszálunk. A kiállító képzőművész, a 65. életében járó Bartha Árpád, a brassói Művészeti Múzeum igazgatója lesz. Újra kiadjuk a Jövök az Időből című, Bartalis verseiből, Banner Zoltán által válogatott kötetet, kiegészítve a 25 évnyi vetélkedő rövid történeti kronológiájával.
E szerint, 25 év alatt 28 neves személyiség vállalta a zsűri munkálataival járó, nem könnyű, feladatot. 20 alkalommal volt Banner Zoltán a zsűri elnöke, most is Ő lesz! Sok-sok elfoglaltsága mellett, szívügye a brassói Bartalis János-vetélkedő. Évről évre vonatra száll Békéscsabán és a mindannyiunk által ismert utazási körülményeket vállalva, mosolygósan száll le a vonatról a VERS Ünnepére, a brassói csodálatos, színpompás őszben! A zsűri „veterán” tagja volt még Kozsik József színművész és Kozsikné dr. Novák Ildikó, aki bábszínész, a Színművészeti Főiskola előadótanára Marosvásárhelyről. Idén, Banner Zoltán zsűrielnök mellett ott ülnek majd a szintén „veterán” Zorkóczi Zenóbia színművész – aki bebizonyította, hogy nem könnyű, de kitartó, tehetséges munkával, a versekből meg lehet élni(!), Kalamár György színművész, Márk Attila énekmondó és a kortárs költők képviseletében B. Tomos Hajnal. A vetélkedő nevezetessége, a gálaműsor keretében sok-sok évvel ezelőtt beiktatott program a „zsűrifaggató” a zsűri tagjai előadásukkal örvendeztetik meg a hallgatóságot!
– Előzetesen mit kellene tudnia egy versenyzőnek, ha esetleg idén először szeretne benevezni a Bartalis-vetélkedőre?
– A verseny felhívását az idén is közzétettük a médiában, első alkalommal május folyamán, de elküldöm, az általam ismert oktatási, kulturális intézmények, egyesületek e-mail címére, közzéteszem közösségi oldalon a világhálón, elküldöm magánszemélyek címére, felkérve mindenkit, hogy lehetősége szerint népszerűsítse. Mindezeket megismétlem több alkalommal is. A felhívás értelmébenrészt vehet minden 16 életévet betöltött versenyző, aki nem hivatásos művész és rendelkezik egy művelődési/oktatási intézmény/civil szervezet ajánlásával, amit a jelentkezési lappal együtt elküld a hbe10.18@gmail.com címre. Közli a választott Bartalis János vers címét, a szabadon választott kortárs költő nevét és a vers címét, melyik versenykategóriába jelentkezik (versmondás/verséneklő) valamint személyes adatait, elérhetőségét! Egy-egy vers előadása nem haladhatja meg az 5 percet! A versenyzők a rendezvény ideje alatt teljes ellátásban részesülnek (szállás, étkezés) a Reménység Házában. Utazási költséget nem térítünk meg. Kísérőket, csak előzetes megbeszélés alapján (HBE tel. 0740 420638), kivételes esetben fogadhatunk! A rendezvény programjainak helyszíne a Reménység Háza.
– Versmondói és közművelődés-szervezői tapasztalataid alapján miként lehetne felpezsdíteni, friss lendületet adni a brassói magyar kultúrának, nevesen a költemények és a megzenésített versek előadásának?
– Számos és változatos programmal próbáltuk gazdagítani a rendezvényeinket, így a vetélkedőt is. Az évek folyamán kialakult egy állandó közönség a Reménység Házában, szinte ugyanazok az emberek, többségük nyugdíjas. Családias a rendezvények hangulata, amit kimondottan értékelnek meghívottaink is! Hiányolom a fiatal és középgeneráció jelenlétét. Hiányolom a pedagógusok aktív részvételét… Ez az érdektelenség, egyenes arányban kiterjed a diákokra is. Pedig, szerintem, egy ilyen vetélkedő messzemenően túltenne egy szokványos magyarórán! Tapasztalatom szerint, a Grimasz diákszínjátszó csoport tagjai viszont kíváncsiak voltak a vetélkedőre, vezető tanáruk „sugallatára”!
– Személy szerint milyen tervek foglalkoztatnak a jövőre nézve, hogyan tudná az ACsJKE bőviteni, esetleg vonzóbbá tenni kínálatát a brassói és a környékbeli közönség számára ?
– Magam is alig hiszem el, negyvenkét (42!) év közművelődési tevékenység van a tarsolyomban: színjátszás, versmondás, az egyesület vezetése. Talán én is kimentem a divatból, mint a versmondás! Jó lenne egy új vezető! Sokan vannak, akik különböző rendezvényeket szerveznek, amelyek nagyobb közönséget vonzanak. Egy versmondó verseny, egy képzőművészeti kiállítás, egy könyvbemutató nem veheti fel a versenyt ezekkel a rendezvényekkel. Még a támogatók is őket részesítik előnyben. Nagyon nehéz így jövőképet alkotni. Viszont a képzőművészeti kiállításoknak nagy sikere van a művészek körében. A Reménység Háza „galériában” már a jövő évre is lefoglaltak tárlatnyitási időpontot. Az ACSJKE. rendezvények jövőbeli támogatásáráról biztosított a Reménység Háza új lelkésze, Szegedi László is. Számomra-számunkra, a kölcsönös segítség, önzetlen támogatás a jövő garanciája!
Kérdezett: B. Tomos Hajnal
2018. október 18. 03:27
GRATULÁLOK! Hatalmas munka!
2018. október 18. 07:02
Köszönjük, kedves Katalin !