Fülöp Kálmán: Zuhanás előtt

Csak úgy egyedül,
de merre és hova?
Önmagát kínálja a tér,
mosolyog hozzá az ostoba.

Mernék körmömszakadtáig
az idő kezét fogva,
míg lépteimre évek roggyanak.

Zuhanás előtt, szakadék-szélen,
örömódát zeng
rólam a mélység,
de fent valami azt súgja,
hogy a létezés ajándék,
és kölcsön adni sem lehet,
hiszen te is csak kaptad…