úgy szeretnék írni a szüretről
az őszről
az elmúló időről
de sete-suta lesz
aranylanak
miközben megrohadnak
a gyümölcsök

kölcsönért jár a szívem
az eszem kiakad
roggyan a láb, a térd
levelek hullnak körém
mintha hervadásban
a föld felé nőnék

látod amottan – idézném a költőt
aki még tudta
szavával mit költött
pelyhes csibék tavaszából
gyerekek mosolyából
tekintetükből
amitől bolondulásig
szerethetők
s akiket elzár szülői akarat

emlékeinkben
saját nagyanyánk
védtelen arca hallgat
s néz
nem sánta, nem púpos a gyermek
helyet kér
az elődök
lassan kihátrálnak

tenyerük tartják
járjatok rajta
ne essetek mindig a szakadékba
ujjaik között

2018-10-10