Cselényi Béla: A repülő malomkő
Egyszer a tisztásra leereszkedett egy malomkő. Világított közbe’ lefelé, mint egy szálloda, mer’ oda szállt, azér’.
Satnya Nyuszi éppen legelt. Itt-ott rágcsált fűcsomókat, gyökereket. Odacaplatott a kőhöz. Benézett rajta, mer’ azon körös-körül kerek ablakok voltak lyukból. Hát, bent játékok ültek. A fejük olyan volt, mint a mák feje, a nyakuk olyan volt, mint a kutyatej bolyhos szára, a szemük meg két, félbevágott szilvához hasonlított.
Nyuszi fülelt. Úgy beszéltek, hogy „IRT ILÁ Á GLÜBÜLINÁ Á GLÜBÜLÜSZ”. Meg még azt is mondták, hogy „PÁNÁSZUCSÁKO DÍRUÁG-NOSPJ”.
Egy darabig még nézte őket. Olyanok voltak, mint a vadászok, csak kicsik.
Copp-copp, Satnya Nyuszi hazatért vackájába.
— Te Nyusz — szólt az édesanyja –, én itt gubbasztottam, s egyszer csak olyan érzésem támadt, mintha egy nagy malomkő repült volna át az erdőn. Úgy világított, mint egy rendőrautó, csak lefelé, aztán meg leszállt a tisztáson.
— Igen, igen, láttam — makogta Nyuszi.
— Megnézted, hogy milyen?
— Igen, megnéztem. Tényleg malomkő volt, de az oldalán lyukak voltak. Azokon benéztem. Benn babák ültek mákból.
Budapest, 2008. VIII. 4.
Pusztai Péter rajza
2011. március 11. 10:13
Kedves Éva!
Ez a mai akciód kitűnő példája a (kép)szerkesztő anyaghoz való, alkotó módon történő viszonyulásának. Etikailag fontosnak tartom közzétenni, hogy az én ötletem az ufonauta portréjának mindössze egyszeri alkalmazásáig terjedt, de az idegen űrhajós optikai megsokszorozását jó ötletnek tartom. Gondolkozom még az egyedenkénti apróbb mimika- vagy pantomimika-eltérések kidolgozhatóságán is — az életszerűbbé tétel érdekében…
Köszönöm az egyéni képszerkesztést!
Cselényi Béla
2011. március 11. 10:43
szívesen… bár talán Andy Warhol most plágiummal vádolhatna, hogy Marilyn Monroe-ját átültettem marslakóba…:-)