Lábaid elé lomha csendek
komondor testtel heverednek,
kályhádban szikrakölykök laknak,
fény-kukoricát pattogtatnak,
faladon árnyék ákombákom,
alkonynak rongya leng az ágon,
teáskancsódnak lóg az orra,
mintha csak oly sok gondja volna,
tenyered vackán ül a csésze,
felforrt a víz is fütyörészve,
tealevélke könnyben ázik,
illatos lében dagonyázik…
Körülölel az este lágyan
ebben a hallgatag világban.

1. B.Tomos Hajnal:
   2018. október 22. 04:46

   Milyen csodálatos alkotás !