Leveshez vagdalom a paradicsomot s közben bekapok egy-egy kockát. Furcsa ízük van.(De mihez is képest furcsa, hiszen a régi paradicsom ízére már nem emlékszem ?) Olyan, mintha a paradicsomot folyami rákkal keresztezték volna s virágzáskor rászórták a takarmányrépa hímporát. Mert, hogy génmodifikált, az tuti… Aztán besöpröm az egészet a fövő vízbe és jöhet a többi.Ne félj, most nem untatlak a paradicsomleves receptjével, azt már te is ismered, ha csak nem vagy amolyan „üzletasszony-típus”, aki családostól a Mc-ben ebédel, vacsorára pedig kibontják az alufólia-zacskót és elropogtatnak egy-két csipszet. Egyébként ez sem saját recept, valaki már nagyon régen kifundálta, aztán jött egy okosabb, hozzáadott egy hangyányi darált vackot, esetleg több kevergetést írt elő és saját találmányként tálalta. Azt is már régen leírták, hogyan meregesd tányérba a forró levest, apríts kenyérkockákat bele és hogyan kell egyedül elkölteni egy ebédet. Mindent megírtak már előttem, még ezt a semmi kis egypercest is. Sőt, ha most leteszem a tollat, a pont után máris folytatódik az ötlet egy másik koponyában, egy-két szóváltoztatással új megvilágításban kerül színre, azaz olvasóközelbe. Ezért most hangosan is kimondom: PONT. Folytassátok !