Nászta Katalin: Egy megjegyzésre

azt hittem, ha kikiabálom
legalább versben, ami fáj
nyomtalanul eltűnik
de csak mélyebbre szállt
a góc – mit is reméltem
talán a szél visszabeszél
vagy megoldja helyettem
mért sírsz buta költő
ha kiadod magad
beléd vájnak, mint keselyűk
az elhullott vadakba
szorítsd össze fogad
minden ütésre ne jajgass
tűrd, a néma könnyek
könnyen legörögnek
a redők kisimulnak
viseld azt is el
ha más hátán púp leszel
a verseddel

2018-09-30

2018. október 23.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights