’31-ben, amikor anyám megszületett, már régen román világ volt a Barcaságon s ez még a második világháború idején sem lett másképp: tőle északabbra Kökös mellett vonták meg a határt. Igy aztán praktikus szemléletű nagyanyám román óvodába íratta anyámat, amikor az még a negyedik évét sem töltötte be. Úgy érvelt, hogy nem árt, ha a gyerek idejében megtanulja az ország nyelvét: nagy előnnyel indul az első elemiben a többi magyar gyerekhez képest.
Az ám, csak hogy a román óvónő rettenetesen csúnya, rekedtes hangú idős hölgyemény volt, s anyám már az első napon kiöltötte rá a nyelvét. Amikor pedig megszidta és rendre akarta utasítani az óvónő, kíméletlenül lábszáron rúgta. Ez a módszer aztán szokásává vált. Valahányszor közeledett hozzá a rút asszonyság, máris rúgta ahol érte. Egy ilyen „élmény” után az óvónő sírva kopogott be nagyanyámhoz.
– Tánti Ánikuca, én szíves-örömest elfogadnám a kislányát, de nem lehet vele zöld ágra vergődni. Ahogy közeledni próbálok hozzá, össze-vissza rugdos. Csupa kék a lábszáram.
Nagyanyám a falu legelső gazdájának feleségeként, fölényesen válaszolt:
– Buta perszóna ! Én kell megtanítsam magának, hogy kell egy négy éves kölyket kezelni? Itt van száz lej, vegyen neki bombócot, s ha elfogy a pénz, még adok. Lefogadom, hogy pár nap múlva már semmi panasza nem lesz rá.
Az óvónő megfogadta tanácsát, anyám pedig a „bombócok” hatására olyan lett, mint a kezes bárány. De ekkorra már a beszélőkéje is alaposan beindult. Addig hadovált , hogy a többiek is elkezdtek magyar szavakat keverni a beszédükbe. Így aztán a tanév végén anyám egy szót sem tudott románul, de néhány társa tűrhetően törte a magyart.

* Hétfalusi csángó tájszó, jelentése: cukorka.

1. Bogdán Emese:
   2018. október 23. 12:24

   Ez a rövis kis íráska, csupán a tények közlésével olyan reális kép, hogy már látom magam az óvodában.

2. B.Tomos Hajnal:
   2018. október 23. 15:35

   Köszönöm érdeklődésedet, kedves Emese !

3. KÖPE ILONA:
   2018. november 1. 07:59

   Jól esett a régmúlt idők emlékeinek felidézése, megnevettetett. Folytassad, kérlek az emlékek sorát, hadd ne vesszenek feledésbe! Talán szórakoztatni fogja az ifjúságot is, de még tanulhatnak is belőlük egyet s mást. Köszönöm az élményt.( Halottak napján még fel fogunk idézni sok kedves emléket szüleinkről,amelyek még elevenen élnek emlékezetünkben)