a helyek most is ott vannak
néhány lépéssel elérhetők

miattad vagyok kénytelen
megint arra gondolni, hogy
ott vannak most is a helyek

csak néhány lépés kellene
és ráhajtanám fejemet
arra a kőre, amelyen
hosszú évekkel ezelőtt
órákig ültem tétován
míg hűvös lett s lement a nap

ha velem vagy, nem gondolok
a helyekre – a rettenet
hogy soha át nem léphetek
a múltba – mindjárt megszűnik

ha kezed ráteszed kezemre. De
nem vagy itt, s ismét tudom

a helyek ott
ugyanazon a délkörön
ugyanazon csillag alatt
szunnyadnak csendben: minden út
minden vonat feléjük visz –
de az már nem az én utam

most is ott vannak a helyek
néhány lépéssel elérhetők

Forrás: A második kérdés. Versek. Eminescu, Bukarest, 1977.