Ötvenhat emlékezete, 2018 (6)
A. Gergely András: 1956 – posztforradalmi emlékezet…
A magyarországi pártnyilvánossági és sajtótörvény, avagy sajtónyilvánossági párttörvény eljutott önmegsemmisítő egyeduralmiságának egy igen kimagasló csúcsára. Persze, nem lehet tudni, csak a magyarországiak tanultak a románoktól, vagy fordítva, vagy csak csereszabatos intézményesülési folyamatok zajlanak, de elértük az egyeduralmi rendszerek politikai nyilvánosságának szintjét: ha két ember az utcán összejön és politizálnak, az engedély nélküli politikai tiltakozásnak minősül és elzárással büntethető, visszaesőként pedig további agyabugya, náspáng és szigorú dorgálás vélelmét vetíttetik előre. Fontos erre utalni éppen most azért, mert midőn fölmerült, hogy október 23.-a, évfordulós emléknap alkalmával politikai nyilvánosság elé léphet egy-vagy-más párt és közösség, arra az ünnep szentsége okán a totális korlátozás lett a válasz. Ma már egy politikai gondolkodó is veszélyes lehet, egyetlen egy is, hát még ha magamagával vitatkozik…! Nagyjából ez maradt az ötvenhatos emlékév tiszteletére szabályozott állampolgári nyilvánosságból és francia forradalom alatt kivívott véleménynyilvánítási politikai alapjogból. Sőt: még ennyi sem, ha ezt netán kevesellnéd…!
Vannak tehát áthallások, párhuzamok, ki- és bekötések, vagy épp megkötések, ha a kollektív emlékezet épül. Márpedig épül. Olyan emlékezet, melynek bölcsőjénél mai miniszterelnökünk kívánta kiűzni (a már amúgy is báli bakancsot pucoló) szovjet haderőt az ideiglenes állomásozás félévszázados melegéből, meg fölvirágozni és kegyelettel lángolóra fúni Nagy Imre újratemetésének hivatalos állami gyertyáját. Most pedig elviteti a Nagy Imre-szobrot a parlament látószomszédságából, és lapos utalásokat tesz a történelmi szereplő vitathatóságáról…
Tüntetőleg tehát, vagy „egy-két magyar összehajol” intimitással a placcra lépni már nem lehet. De talán lehet még az emlékezés virágait, csokrait, koszorúit a kirakatba aggatni. Vagynem. De ezt próbálom most alant. Már külön-külön megjelent cikkek lapozásával, s belső összhangjaik felhangjainak meghallását a Tisztelt Olvasóra bízom. Egyelőre olvasni még szabad… Bár már nem sokáig. /Pedig „igény volna rá”, hogy ezt is végleg betiltsák… De majd lesz ilyen is, nem kell sürgetni!/
Átkötésekkel, megkötések nélkül
Ünnep. Nemzeti. Avagy kelet-európai. De másként: közös, kölcsönhatásokkal megtoldott, szenvedelmes, megannyiszor kihasznált, fölemlegetett, méltóságot kereső, egyetemességbe vagy európaiságba ékelt. Évfordulós, jubileumos, titkolt és fölhasznált, megtorolt és besúgott, elárult és kihasznált…
Kell-e az évfordulók kapcsán mindig himnikusnak lennünk, egyenruhába burkolózva vagy lyukasztott zászlóba öltözve? Kik és mire használják (ki és föl), mikor nyeri el méltóságát – akár abban, hogy nem másoknak kerül útjába mint retorziós ürügy, eszköz a megtorlásra, vagy ellenkezőleg, rendszerváltó hangulat forrása és bűvköre…?
Lehet-e egyáltalán 1956-ról úgy beszélni még és már, mint „független” ünnepről? S lehet-e úgy is, hogy nem csahos indulat, bosszúvágy és megtorló szónoklat veszi körül, vagy épp kisszerű haszonvétel, lapos átkötések valami máshoz, ami minden, csak épp nem ünnep.
Nem pont így, de a történések, hatások és következmények egy sajátos (nemzeti, térségi, européer, világpolitikai) összhatás-együttese lehetett bázisa annak a kisebbségi helyszínű konferencia-alkalomnak, melyen a történészek, kortárs átbeszélők, elemzők, analizálók válogatott köre volt jelen. A hivatalos alkalom címe is valamiképp a lehetséges áthallások, a gondolati és morális átkötések, de ugyanakkor talán a hamis áthallások dacára szólt a megértés és kutatás fontosságáról. A nyitó és áttekintő előadást Rainer M. János tartotta Az 1956-os magyar forradalom ‒ hatások és következmények, különös tekintettel Kelet-Európára.1) Az előadások végignézhetők a felvételek alapján, de magát az alkalmat, az ünnep és emlékezet „névadóját”, 1956-ot megidézve a legkülönbözőbb jelentésváltozások, áthatások, értelmezésmódok is megjelennek az évfordulós narratívákban.2)
A terjedelmes tanulmány teljes szövege a Periszkóp portálon olvasható
1) 1 Lásd: „Megkötések nélkül 1956-ról” c. konferencia. On-line: https://www.youtube.com/watch?v=eKwXPdszM7Y
2) Lásd ehhez még adalékként: Rainer M János 2016 Nagy Imre, 1956 és a szocializmus. KORUNK, 10:95-105; Rainer M. János 2013 Az 1956-os forradalom jelentésváltozatai – az 50. évfordulón túl. Esemény és struktúra. In Kötél Emőke, Rainer M. János szerk. Esemény és narratíva: történetiség, elbeszélés(ek), interpretáció. Budapest, Bibliotheca Nationalis Hungariae; Gondolat Kiadó, 107-117; Somlai Katalin 2017 Kettős hatalom a megszállás után: munkástanácsok és forradalmi bizottságok utóvédharcai Magyarországon 1956-ban, különös tekintettel Békés megyére. In Váradi Natália szerk. Megkötések nélkül 1956-ról. Beregszász, II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, 78-99. http://www.rev.hu/hu/node/73 ; Török Alexandra 2017 Románia az 1956-os események tükrében. In Visszatekintés 1956-ra. Tanulmánykötet. Szerkesztette Papp László J. Debreceni Egyetem. 181-202.
Pusztai Péter rajza