Azt hogy mennyire felemelő
Lenne úgy érezni úgy tudni
Hogy nem eredek senkitől és
Sehonnan nincsen semmiféle
Kötöttségem a fákat és füveket
Leszámítva amikhez valaha hozzá-
súrlódtam pajtásom csakis a nap
Vagy a hold volt és dehogy is
Szimbolikusan csak úgy szimpla
Égitestekként hisz alattuk nőttem
Fel és se vízhez sem kőhöz nem
Kötne szerencse sem szerelem
Emberhez állathoz barátság volna
Bennem vér valahol sebekből elő-
csalogathatón ám koránt sem olyas
Mindenre felforró izgága-izgató
Fekete levesként csak mint egy
Nedv mely senkitől sem ered
És sehonnan s amelynek kötöttsége
Csak fákkal füvekkel van …
Mindennek egy hátránya volna
S az is a másvilágon: akármilyen
Öreg lennék és elveszett ott titeket
Hármatokat nem ismernélek