Tóth István: Fehér éjszaka

Valahonnan a mélyből
álmatlanságot
hoztál.
Nem aludtál éjfélig.
Nem is alszol el
most már.

Sötétlő fenyőerdők
izzanak kint
a holdban.
Szemed szikrázik tőlük,
amíg az éj
kilobban.

A völgy felett meglebben
könnyű fátyla
a ködnek.
Reggel, mint holt menyasszony,
fekszik a völgy
előtted.

Megfagyott csendű csúcsok
kerülnek mind
elébed:
akár a téli sírok,
magasak és
fehérek.

1976.

Forrás: Költők az árnyékos oldalról

2018. október 26.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights