ember
ki színpadra mersz állni
ágálsz
kigombolt mellénnyel
nagy szakállal
lesöpröd az asztalról az ételt
csizmával lépsz a tetejére
azt üvöltöd
nincs ebéd, átkozott fattyak!
és kirúgod alóluk a széket
magad alól is az asztalt
feltéped az ajtót – ím itt vagyok
lássatok, nem csodát
bűnös bakot
a bárányokat,
kik hallgatnak vagy némák
leöleted
vérükkel hinted meg a bénát
azt mondod a bicskának zsebemben
nyílj ki – ne maradj benne
szembeköpöd ki szült
ez a legszelídebb tetted
menj egy kicsit arrébb
még, még egy lépést
de már nem is látszom!
kiáltod
épp ezt akarom
menj le a színpadról
szól a kérés

áldott instrukció nagyon
mint alávetett
engedned kell neki
nyomban
vakon

2018-10-23