Állandó színház a Székelyföldön**
„Sepsiszentgyörgyön állandó színház épült, melynek ünnepélyes megnyitása január 14-én ment végbe. Ez az első állandó színház a Székelyföldön, mert rendes, állandó színháza Marosvásárhelynek sincs. A tágas, 450 nézőre való, csinos nézőtér, vidám rokokóstílben dús aranyozással s csinos festésű mennyezettel könnyen táncteremmé is átalakítható. A színpad, amely tíz méternyi nyílással bír, szintén díszesen festve, minden szükségesekkel el van látva. Két nagy öltözőhelyiség, tágas előterem, ruhatár és kényelmes büféterem s három külön lépcsőzet egészíti a színházat. A megnyitó előadásra a szép kis színház szorongásig megtelt s az előadás igazi ünnepe volt a magyarságnak. Az ünnepi est Prolog-gal kezdődött, amelynek ifjabb Gödri Ferenc, a város polgármestere a szerzője, a kié a főérdem a színház létesítése körül. A „Prolog” egyik része így hangzik:
Föllebben a függöny… Bűvös riadóra
Bájos magyar múzsák jöjjetek áldozni!
Ünnep vár ma itt az édes magyar szóra,
Ne késsetek hát egy friss koszorút hozni.
Ám eddig sem valál miközöttünk árva
Édes magyar szavú nemzeti szinészet,
Ott pihentél mindig, sziveinkbe zárva
S készek valánk mindig sikra szállni érted.
De eddigi házad bizony gyarló volt már,
Csak durván összerott, ütött-kopott oltár,
Korhadtak „világot jelentő deszkáid”
S tanyájuk se volt csak ideig-óráig, –
Azért mégis jó volt – négy évtized óta,
Mert mi rajt hiányzott, képzelmünk pótolta.
De ma? immár vége a „boldog” időknek
Mikor még mink nem volt, nem is vettük számba; –
Napró-napra több kell az „új nemzedéknek” –
S „nem boldog a magyar”, ha nincs – villanylámpa…
Mert fejünkre nőtt ám a civilizáció,
Megtanultuk mi is, hogy mi pompás, mi jó –
És vérszemre kapván, most már kritizálunk –:
Tán még ez sem lesz jó, ez az új szinházunk…?
Már olyat kivánnánk, mint Bécs, Berlin, Prága!…
S mit bánjuk, hogy nekünk – ez is elég drága…
De nem, oh nem így van, – édes öröm ringat –
Nem követelőzünk, beérjük kevéssel –
Üdvözölve légy hát várva-várt kis szinpad!
Megbecsülünk téged szent lelkesedéssel, –
Mert mi teremtettünk, szivünkből fakadtál;
Törekvő lelkünknek új szárnyakat adtál,
Gyönyörű vagy nekünk, népünk büszkesége,
Dallamos magyar szó újabb erőssége –
S minden más színháznál dicsőbb e világon:
Hisz te vagy az első szép Székelyországon…!
Hisz bármily szerény is ez a kicsi hajlék –;
Jobb jövő csirája, mely nagyra kihajt még;
Gondos kezünk azért hiven ápolgatja,
Szívünk szent érzése templommá avatja;
Neked építettük, szép magyar művészet,
Hadd legyen minél több dicsőségben részed!
E megnyitó költeményt élénk tetszéssel fogadták s a város közönsége nyomban a megnyitó előadáson fejezte ki elismerését a szerző és a buzgó férfiú iránt, ki annyit fáradozott a színház érdekében. A közönség szép ezüst írókészlettel lepte meg. A Prolog után a sepsiszentgyörgyi Műkedvelő-Társulat Herceg Ferencnek »A három testőr« című bohózatát adta elő.”
(Vasárnapi újság, 1899. január 22.)
Közli: Györfi Dénes
RMSZ, Színkép, 1999-02-20
*1899. január 14-én nyitották meg az első székely (Erdélyben a harmadik) állandó színpadot (a színház létrehozásának gondolata 1894-ben vetődött fel)
Pusztai Péter rajza