Komájuk feldúlt állapotban érkezett.
– Hazudnak, harácsolnak, vetette ki magából a hozzá illő szelíd szitkokat, ám valami súlyosabb következett:
– Én nem ezekért haltam meg hatvan évvel ezelőtt!
Azzal felhúzta az ingét, s megmutatta újra a behegedt sebet a szíve fölött, amit különben Vadmalac házában mindannyian ismertek.
– Szóljatok a rendezőnek, állítsa le a próbát. Én kilépek.
Vadmalac és Malacka összenézett, hogy most mitévők legyenek. Végül Vadmalac megemberelte magát:
– A helyzet az, hogy ez nem próba, Főnököm, ez maga a valóság.
A Koma csak nézett.
– Vagyis kilépni nem lehet.
Fanyar arccal mosolyodott el.
– Akkor én másodszorra is meghalok.

Forrás: Lenolaj.hu