A vak

Elzártak a földi sokféleségtől,
az arcoktól, mik ma is itt lehetnek,
a szomszéd utcáktól, mik messze estek,
a homorú, rég oly mélységes égtől.
A könyvekből az marad, mit az emlék,
ez a másforma feledés megóvott,
mely forma csak, tartalma elmosódott,
és nem őriz mást, csak a puszta címkét.
Minden gödör rám les. Ha lépek egyet,
már esés fenyeget. Egy álmatagra
vált időnek lettem mihaszna rabja,
kit hajnal, alkony többé nem kecsegtet.
Éjszaka van. Nincs senki más. A versben
kell, hogy sivár világom megteremtsem.

Somlyó György fordítása