A könnycseppet akkor érezte meg, amikor az már az orra nyerge felé gördült. Két csepp volt különben, páros, az egyik veszélyben, hogy lefele az arcán keresztül a füle irányában tűnik el. Míg a másik megáll az orra és a pofacsontja közti gübüben.
Azt, hogy az egyik a füle irányába tűnik el, valahogy nem találta jónak. Igazságosnak, mondjuk ki: könnycsepphez méltónak. Mert ha kettő van belőlük, folyjanak akkor párhuzamosan, és a test álló helyzete szerint lefele.
Ő így érezte, maga sem tudja az okát, nem is kérdezte. Pszichológushoz nem járt.
Óvatosan felült, s azzal a két könnycsepp lepergett – úgy, ahogy Vadmalac megtervezte.
Tudakolta közben magától:
– Sírok most, vagy megöregedtem?

Forrás: Lenolaj.hu