ezeket akik néha
fentről esnek persze
elvben szabad akaratukból
mert csak az elsőt lökték le
onnan a nagy mennyei pufiból
szóval a többiről van szó ezeket
a tollas törhetetleneket annyira irigylem
azért a zuhanó-képességért ami mentesíti
őket a szétnézéstől a légrétegek és a
tájak és a tengerek és a Föld
középpontja noblesse
oblige
megcsodálásától
annyira bámulom
ahogy kilyukadnak valahol
Kínában, tudom is én és onnan
már csak emelkednek ottani tengerekben
és tájakban és légrétegekben hogy egy szempillantás
alatt újra orrnehézzé váljanak
és átsuhanva minden előbbin
máris itt legyenek már itt
se legyenek annyira
esz a fene hogy ők ezt élvezhetik
és senki sem kér nem is vonnak le következtetéseket