Nichita Stănescu: Ének

Már nem szépít meg engem sem a szomorúság,
sem az alkony, sem az éhség,
sem másnak a szíve, sem másnak a fája,
sem az utca, amelyről hiányzol,
sem a lovak, sem a fű
sem a kövek,
sem a szó magánhangzói,
amelyek
olyan áttetszőek,
mint a kongó űr.

Ráduly János fordítása

Forrás: RMSZ, Színkép, 1999. február 20.