Koosán Ildikó: Reggelek

kirázod magadból az álommaszlagot,
ruháidból az éj foszlányait,
sietve égre nyitsz minden ablakot,
magadra öltöd a test szokásait,
láncszem-létedbe lépsz
nyomodban a megélt napokkal;
tekintetedben kitisztul az ég;
egy csendbe pottyant bogárzümmögés
tolakszik át az éterfüggönyön,
a reggel íze szinte ismerős,
de minden ajtó amit, ha kinyitsz,
e hangulattól, innen, messze visz,
más megszokások reggelére ébreszt.

2017. augusztus 14.

2018. október 31.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights