Ady Endre beszól… (174)
Jubileumra készül maga Ferenc József is: jubileum-járvány dúl az egész öreg Európában. Politikusok, bankigazgatók, költők, komédiások vén kezükkel gőgösen intenek alattvalóiknak. Elöregedvén, fiatalságukra akarnak emlékezni s hajlongani látni azokat, akiknek még megvan olyan-amilyen fiatalságuk. Világszerte ma még a derék, régi, elővigyázatos erkölcs-szabályok érvényesek. A fiatal anarchisták tisztelik az öreg anarchistákat vagy legalább ők is ezt mutatják. Nem merjük nem tisztelni az öregeket s még ha sok okunk is volna reá, csak titokban káromkodunk. Nem új látvány ez, de sohase ünnepeltette magát a vénség olyan bátran, mint manapság.
Okvetlenül Európa aggkori gyöngeségének egyik tünete lesz ez is: ez a jubileum-járvány. Tüntetés a fiatalság, mindenféle fiatalság s vétó-kiáltás a már megindult morális értékkicserélések ellen. Az emberi társadalom nehezen, sokára változtatja meg, csak egy kicsit is, unalmas arculatát. De mintha már nagyon érezné arcizmain a föltörni készülő gúnyos röhögést, mely ezerszámra fogja ölni a babonát. Minden reakciónak ez az oka, s ezért ünnepeltetik magukat olyan nagyon veszettül az öregek.
Tüntetnek az öregek, s van egy nagy szerencséjük: kevés ember születik mostanában fiatalnak. A francia forradalom óta egyéb se folyik, mint a fiatalsággal való eredményes hadakozás. A mindig levert fiatalok nem lehettek olyan hangulatban, hogy tőlük vidám, erős, fiatal utódok érkezhessenek Mi már úgy születtünk, hogy önmagunkban hordozzuk a jubilánst még akkor is, ha közbelép a kanyaró, s kölyökkorunkban megment bennünket az élettől.
Csodának kell történni, s ez a csoda alighanem meg fog történni. A letiport félfiatalság helyett olyan fiatalságnak kell jönnie, mely csak azt érzi, hogy fiatal. Ma azt érzi előbb, hogy őt is fenyegeti az öregség s a mások jövendő fiatalsága. Hiszen jelek már vannak mindenütt, s ékét a maga szervezett százezreivel beverte már a társadalomba a jövendő társadalom. Addig azonban még sok jubileumot fogunk megérni, s e jubileumokon a mi kevés fiatalságunk lesz a pirosító a jubilánsok múmia-arcán. (Tüntetnek az öregek / Budapesti Napló 1907. december 31.)
Folytatjuk