Murádin László: Nyelvművelés (11)
Voksol: szavaz!
A középkor óta még sok ideig a latin volt az egyház és a felsőbb műveltség nyelve. Aránylag igen sokan tudtak latinul, s ez a latin tudás lehetővé tette, hogy a művelt emberek a latin ismeretében egymás között olykor latinul is társalogjanak. Ugyancsak fontos szerepe volt a latinnak a külföldiekkel való érintkezésben. Bizonyítják ezt a külföldre menő követségek és a Magyarországon megforduló idegenek latin nyelvű feljegyzései. A falu lakossága, a városi kereskedők, iparosok nem tudtak ugyan latinul, de a műveltebbekkel érintkezve, ügyes-bajos dolgaikat intézve vagy a törvény elé citálva, bizonyos elemeket átvettek a latinból, ebből a tudós nyelvből.
A régebbi századokban, de még a 17-19. század határán is, a jelentős tudományos művek latinul jelentek meg, de magyar nyelvű hivatalos és félhivatalos szövegek is át vannak szőve latin szavakkal, félmondatokkal, melyeket a szerző azért használt, hogy szavai hitelességét bizonyítsa, szövegének tekintélyt, ünnepélyességet biztosítson. Igaz ugyan, hogy e latin szóáradat hiányzik a családi jellegű levelezésekből, de az is természetes, hogy az annyira hazainak érzett latinból számos szó került a magyarba. Ezek közül több az olyan korai és annyira meghonosodott átvétel, hogy helyettesítésükre a nyelvújítás korában sem gondoltak. Ilyenek: óra, mise, ostya, paradicsom, litánia, legenda, próféta, iskola, sors stb. A felvilágosodás korában azonban – amikor is a magyarság igyekezett a maga nyelvét használni az állami és a tudományos élet különféle területein – megindult, s a 19. század folyamán le is zajlott a latin szavak és kifejezések elleni küzdelem.
Ami számunkra érdekes, hogy a magyarosítási folyamat során a hivatalos nyelvhasználat befogadta ugyan az új magyar szót, de a latin szó nem szorult ki minden esetben a nyelvből. Bizonyos rétegek nyelvében a latin és a magyar szavak párhuzamosan egymás mellett éltek, és nagyrészt élnek ma is. Ilyen párhuzamokat említhetünk, mint penna és toll, kalendárium és naptár, muzsika és zene, nóta és dal, juss és jog, voks és szavazat, regula és szabály, virtus és erény, gusztus és étvágy, illetőleg fatális és végzetes, plántál és ültet, instál és kér, protestál és tiltakozik, testál és örökül hagy, illetőleg végrendelkezik.
Az olvasó okkal jegyezheti meg, hogy a felsorakoztatott latin eredetű szavak és az újabb magyar megfelelőik között van némi eltérés. Éppen ezért érdemes megvizsgálnunk a szópárok közül néhánynak jelentésbeli és hangulati viszonyát.
A muzsika csak kellemes, vidám, andalító, hangulatos lehet, a zene viszont lehet jó vagy rossz, zajos vagy kellemes. A juss, a voks, a nótárius és a fiskális a régi táblabíró-világ és a vármegyei tisztújítások hangulatát idézi. (Bár a vaksol ’szavaz’ újabban virágkorát éli.) A virtus és erény között ma már határozott jelentéskülönbség van. Ezt csak fokozza, hogy a virtus szónak olyan szókapcsolatai vannak, amilyen kapcsolatai az erénynek nincsenek: magyaros, huszáros virtus: virtusból tette: virtuskodik, virtuskodás. A gusztus két szóval is szemben áll: étvágy és ízlés, de bizonyos helyzetben így mondom: nincs hozzá gusztusom; az embernek elmegy tőle a gusztusa; furcsa gusztus; nincs is rossz gusztusa; irigylem a gusztusát. A gusztus szónak van olyan származéka, mely még inkább eltávolítja a magyar megfelelőtől: gusztusos, gusztustalan (gusztusos kis nő, gusztustalan alak). A fatális-nak inkább tréfás, humoros hangulata van. Fatális tévedésről akkor beszélünk, ha a tévedés nem végzetes. Tehát semmi esetre sem halálos végű orvosságcserénél említjük: ez végzetes tévedés. A protestál családiasabb, bizalmasabb, mint a tiltakozik. A rágalom ellen, hogy szeretem a jó bort, protestálok, de egy politikai tömeggyűlés résztvevői már tiltakoznak.
Van azonban a latin szavaknak egy jelentős rétege, amelyek minden árnyalati különbség nélkül helyettesíthetők a magyarral. Ilyenek például a teória és elmélet, szisztéma és rendszer, metódus és módszer, vagy a tudományszakok elnevezései: biológia és élettan, botanika és növénytan, etnográfia és néprajz, asztronómia és csillagászat. E körben a fizika mellől teljesen feledésbe ment a természettan. A kémia mellett a vegytan azért tudja tartani magát, mert használatos a vegyi melléknév, a vegyész, vegyészeti, valamint az olyan összetételek, mint vegyszer, vegytisztítás. A matematika mellől feledésbe merülni készül a mennyiségtan, különösen mióta az iskolások nyelvében a matek becenév olyan népszerű lett.