Ahol van piac, ott vannak kofák és  piaci pofák.
A piacnak is van pofája.
A vásárlókat ismerjük, közéjük tartozunk. Kimosdott újgazdagok, közép-pukkant értelmiségiek, fiatal altok. A túlélő középosztály minden árnyoldala képviselteti magát eladóként, vásárlóként egyaránt, és van a piac, mondjuk oroszpiac. Egy orosz kofa, vásárló sincs, majd senki nem tud oroszul.
Egyszer, egy elvtárs a Zsdanovon végezte tanulmányait, a ruszkiknál. Hazajött, s elgondolta minden olcsóbb a Don kanyarban, csinál, nem gyereket, piacot. Jó elvtárs volt, a szocializmus teret nyújtott számára. Meglett a kirakóvásár, orosz, keresztelte, jó piac lett.
Nem minden ember jár a piacra, de több ezren itt vannak minden egyes nap. Olyan, mintha egy kiterjedt hangyabolyrendszer lenne, kusza útvonalakkal.
Két dolgot kereshetsz, amit nem találsz: használt fogkefét, hogy borzongj, és Legót, hogy légy jó. Ezek nem jönnek össze. Viszont ismét szembesülsz azzal, hogy civilizációnk milyen kifejlett tárgyi kultúrával rendelkezik. A hely királyai azok, akiket mi,  helytelenül, Gáborokként ismerünk: nagykalapos férfiak, színes ruhás, kerek arcú, nagy mellű nők, valószínűtlenül fehér bőrrel. Ha valakik tudják, mi itt a dörgés, vélhetően ők azok. Elsősorban ruhákat árulnak. Amiket a second-hand nagybaniból vesznek meg, de megveszik és elhozzák. Láthatóan közegükben érzik magukat, taníthatnák a derűt. A piac intézményét azonban tisztelik. Piac, ami poros, füstös, tömegiszonyos, és nagyon kicsi az esélye annak, hogy felbukkanhat itt egy-egy eredeti Turner, amit még egy ükapa hozott, mikor visszajött az orosz frontról, de előtte beugrott egy Ragtime-ba.
Ez egyelőre az első olyan intézmény, amely arról győz meg: van élet a városban. Ha vásárolni akarsz, korán menj. A ruhák reggel drágábbak, viszont nagy a választék. 11 óra után az árusok bekiabálják az árengedményt. Ilyenkor jelentős a könyvfelhozatal, 1-5 lejbe kerülnek a legritkább kiadások is. Móricz Zsigmondtól, Coelhoig.
Állítólag lehet lopni is, de aki lebukik, hagyjon fel minden reménnyel. Amit viszont nem szabad kihagyni: a MICCS. Tökéletes harmóniában van vele a látvány… Ha tetszettek az árucikkek, ha nem, bekapsz egy miccset. Ha valaki keresi az orosz piacot megmondod: menjen a meccs szag után.
A piaci kofák már hajnalban ott vannak, bemennek Petihez, egyedüli kocsma a városban amelyik ötkor nyit, a piacos férfiak bedobnak egy-egy fél decit, a nők kidobnak egy fél litert, s kezdődik az élet. Piackutatással, marketinggel. Ki, mit, mennyiért?
Aztán jön a rajzolás, 2 lej, 3 lej, mindenki levetkőzteti piros, fehér, sárga, fekete lepedőjétől az éjszakára lefedett káposztáját, padlizsánját, oda megy a Peti teraszához, felkölti Jóskát, az éjjeliőrt, megköszöni neki a felügyeletet. Hogy vigyázott a portékájára és fizet neki egy kávét vagy egy decit, attól függően, mire fűlik a foga, s a gyomra.
Közben Petinél telt ház van, a cipekedők gyűjtik erejüket, románnak, magyarnak, cigánynak van hitele. Aztán megérkeznek a teherszállító kocsik, mindenki úgy rohan, hogy egymást verik le, kiürül a kocsma, Peti tanulhatja a professzortól kapott Társalgási angol leckéit, vagy pofozgathatja számláit, egy-két óráig senki nem tér be. Csak néhány légy, vagy nyugdíjas.
A hitelezett hordárok végzik munkájukat, ürítik a kocsikat, a portékát a piaci asztalok alá, felé, mellé, teszik, ahogy a gazda mondja, húsz perc egy kocsi leürítése, percenként egy lej, ez már buli, húsz lej. Kábé délig tart a műszak, a legrosszabb a görögdinnyék cipelése, elejtesz egy 10 kilósat, oda a napidíjad. A káposztával, krumplival nincs ennyi baj.
Ha lejárt a meló, irány Peti, hiteltörlesztés és egy pofa akármi. Minden piácnak vannak kofái és pofái; arcai amiket nem látunk, de léteznek.

1. Bogdán Emese:
   2018. november 3. 20:11

   eredeti igazi piac