AKT

Kedveském, feküdj versemben hanyatt!
Fejed legyen a strófák kezdete,
csípeid lantján szóljon a zene
s a csattanóig nyújtsd ki lábadat!
Vállad, melled, combod legyen a rím,
bolondos érverésed az ütem,
szép véred járja át kóválygó képeim …
Feküdj hanyatt versemben, kedvesem!

NEM KELL…

Nem kell nekem a szajhák vacsorája, fütyülök rája,
ha nem enyhíti éhem és a kínom.
Te adjál ennem-innom, te ölelkezz velem,
Szerelem!

* * *
Csak azt tudnám, miből is gyúrtak?
Anyagból, persze.
Hosszú, galaktikányi utak kanyarjában látlak egy percre.
És messze vagy, irdatlan messze, hová nem ér el szó, rím.
Lábad alatt suhannak el sze-
relmes űrhajóim.

Forrás: Igaz szó, 1963. január