Koosán Ildikó: Őszvég
Az erdő balján még napozik a táj,
meztelen fény jár
íves hajlatán,
domborulatán;
friss szántáson
egy csapat madár,
rejtett üregben pocok hasal,
megmaradni
ki így, ki úgy akar;
én tétovázom csak itt magam
hajnali csendből a mába lépve,
beérek-e sötétből a fénybe,
hisz alig pirkadt, máris este van.
Pusztai Péter rajza